Csókolom a kezét, végeztünk mára! Ahogy kérni tetszett, felástuk a kertet. Az egyik gyökérnél mélyre kellett hatolni – ez majd kicsit többe kerül a megbeszéltnél. Na ahogy ott ásunk, egyszer csak megtaláltuk Attila koporsóját. Volt nagy ribillió, merthogy ha kijönnek a régészek, akkor leáll hónapokra a munka, meg a Keveházi testvérek erdélyiek és svarcba’ dolgoznak, úgyhogy suttyomban felöntöttük a gödröt sittel, meg betonnal.

Helló szia szevasz, de jó, hogy jöttél. Mert hát sokan érdeklődnek a moci felől, de ugyebár aki előbb virít, az hasít. Legjobbkor veszed, nekem elhiheted. A sok lúzer csak nyáron pattan nyeregbe, de az igazi motorosok ősztől tavaszig csapatnak. Jó időben a hülye is tud, nem?!

Szervusztok, jó napot, örömmel köszöntök mindenkit a Szülői Munka Közösség idei rendhagyó, évnyitó előtti ülésén. Szigetes nyelven szólva a nulladik napon. Köszönöm, hogy mindenki eljött. Sajnálom, hogy Bujtás apukának idő előtt ott kellett hagynia az ásotthalmi tanyaturizmusra befizetett nyaralást. Tudom, mennyire fáj neki, hogy a záró „ki mit tud” esten nem adhatta elő a Depeche Mode-tól a Master and servant-et dorombon és tekerőlanton, pedig évek óta erre készült. De hát, ahogy mondani szokás: helyzet van!

Kedves Környékbeli lakosok! Szombaton kerül megrendezésre az egész Rév dűlőben világhírű Kagyló-köz fesztivál. Az idei immár a kerek nyolcadik alkalom, hogy megtelnek a bográcsok pörkölttel és harcsapaprikással, a szívek melegséggel, a levegő vidám dalocskákkal és a Toi-toi vécék beleejtett telefonokkal.

Á, szióka, szervusztok, kezét csókolom. Múlt héten nem láttam. Ja, mert mi nem jöttünk? Akkor azért. De lényeg, hogy nem láttam. Ikrek, remélem, jó formában. Zsoltika? Hát persze. Nagyon spiccen van ma. Legalább tíz gólt akar rúgni. Hogy hátvéd? Akkor majd a saját kapujukba.

Szeretettel köszöntöm a lakógyűlés résztvevőit. Nagy örömünkre szolgál, hogy bokros teendői ellenére mindenki időt szakított a megbeszélésre. Külön köszönet Lacikának a földszint 5.-ből, aki Dollár és Dzsihád kutyust hajnalban kikötötte a kapuba, hogy senki ne akarja elhagyni a házat.

Elszántan siklott a skandináv éjszakában az Opel kombi. Hajdanvolt 68 lóerejéből már csak harmincat használt, ami megnehezítette a feljutást az emelkedőkre, különösen hogy öt megtermett férfi ült a testében, és a csomagtartóban ott lapult a betonkeverő is. A forgalmi szerint törtfehér szín beleolvadt a zúzmarás tájba. Kevésbé avatott szem inkább a szürke ötven árnyalatát vélte volna felfedezni az éltes gépjármű karosszériáján.

Szia Barbi! Ari vagy, hogy írtál, most csak spuriban válaszolok, mert rohanás az életem. Tudod, mindjárt itt a bikiniszezon, és addig formába kell hoznom magam. A téli punnyadásban rám rakódtak a grammok, mert Vaszilij megint vett valahol egy országot, aminek meg kellett kóstolni a helyi nevezetességeit.

– Hát szia, Manyikám, ezer éve nem láttalak. Hogy vagy? – Csak egyformán, Icukám, csak egyformán. Hanem szegény Gézám, képzeld, gyengélkedett a lelkem, el akartam vinni orvoshoz, de az meg kiköltözött a faluból.

Jó reggelt kívánok, a nevem Jürgen. Én leszek az önök síoktatója. Örülök, hogy ilyen szép számmal összegyűltünk. Ha a gyerekek egy pillanatra csendben maradnak, hallhatják a lavinaágyúk dobhártyarepesztő robaját.