2010. 07. 21.
Két és fél hónap nyári szünet, mikor a gyermekeim újra szülői felügyelet alatt állnak a nap huszonnégy órájában – ennek minden gyönyörűségével és hátulütőjével együtt. Én imádom ezt a tíz hetet, persze könnyű nekem, hiszen itthon vagyok a legkisebb gyerkőccel, és nem kell a gyerekek napközi elhelyezésén törnöm a fejem, vagy mélyen a pénztárcába nyúlni táborügyben.Igaz, hogy tizenhat éves Ádám fiam már kevésbé tölti velünk a szabadidejét, de azért így is többet van együtt az öt testvér, mint év közben. És bizony, ha ez létszám kiegészül az unokatesókkal és a barátokkal, szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb szükség lesz Anya egészségügyi végzettségére...