36 fok árnyékban, szellő sem rezdül, na ilyenkor képtelenség a tetőtéri lakásban megmaradni, főleg öt gyerekkel... De mit csináljunk, ha lejárt a balatoni két hét, és muszáj egy jó pár napot a városban tölteni, hiszen Apa dolgozik, Anya ügyintéz.

Két és fél hónap nyári szünet, mikor a gyermekeim újra szülői felügyelet alatt állnak a nap huszonnégy órájában – ennek minden gyönyörűségével és hátulütőjével együtt. Én imádom ezt a tíz hetet, persze könnyű nekem, hiszen itthon vagyok a legkisebb gyerkőccel, és nem kell a gyerekek napközi elhelyezésén törnöm a fejem, vagy mélyen a pénztárcába nyúlni táborügyben.Igaz, hogy tizenhat éves Ádám fiam már kevésbé tölti velünk a szabadidejét, de azért így is többet van együtt az öt testvér, mint év közben. És bizony, ha ez létszám kiegészül az unokatesókkal és a barátokkal, szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb szükség lesz Anya egészségügyi végzettségére...

Na ennyit rólunk mint szülőkről, és arról, hogy nem beszélünk bizonyos dolgokról...

Alig pár napja fiatalabbik sógórnőm is anya lett! Így újra részese lehettem annak a fájdalmas-gyönyörû folyamatnak, melyben megérkezik egy új kisember, és megszületik az ÉDESANYA és a család.

Hogyan látja egy anya? Mit gondol egy apa? A zenetanulás szépségei és nehézségei két szemszögből. Mert a világ nem olyan egyszerű, mint ahogy néha tűnik.

 Mit lehet tenni, ha a gyerek hazudik? Mit lát egy Anya? Hogyan gondolja az Apa? Gyerekekről felnőtteknek, ahogy egy házaspár látja.

Loptunk magunknak három napot! Na jó, tulajdonképpen EGY EGÉSZ napot, előtte egy estét és utána egy délelőttöt...de csak ketten voltunk. Rájöttem, néha ilyen is kell!

Bori lányom tavasszal lesz tizenkét éves, de néha úgy érzem magam, mintha egy legalább nyolcadikos hiszti-krisztivel élnék egy fedél alatt (emlékeim szerint az én tini éveimben nagyjából ekkor kezdődtek a harcok).

Legkisebb gyermekem is betöltötte az első életévét! Újra lehetett első szülinapi zsúrt szervezni, mert hiszen az első az mégis más, főleg, ha négy testvér készíti a meglepetést. Olyan lelkesen fújták a lufikat, terítették az asztalt színes papírtányérokkal...

Már voltam kórházban néhányszor, hiszen ott születtek a gyerekeim mind az öten, de akkor páciensként és nem betegként töltöttem ott egy-két-három, de maximum négy napot.