„A szülői minta szerintem a legfontosabb abban, hogy hogyan viszonyulnak gyerekeink a saját testükhöz, és óriási a felelősségünk, hogyan tereljük őket a rájuk zúduló tökéletességet mutató és elváró tartalmak közepette.”

Férjem folyton próbálkozik bennem fenntartani a pozitív hozzáállást az élethez, ezért megpróbálom nem a sötét szemüvegemen keresztül nézni a következő éveket.

Ami a szentestét illeti, lesz aranyfényben úszó karácsonyfa, lesz izgalom, gyertyafény, tűz a kandallóban, talán lesznek csomagok a fa alatt. Lesz ünnepi vacsora, legalább egyféle sütemény, lesz zene és jó hangulat.

Amikor meggyújtjuk esténként az emlékezés lángjait, akkor az illatok és az ízek még közelebb hozzák azokat az együtt töltött időket.

"Valamiért mindig összeszorul a gyomrom és egy kis félelem színezi a hangulatomat, ezért képtelen vagyok átadni magam a természet hangjainak, színeinek és nyugalmának."

Családilag messze járunk még az ún. zero waste életmódtól, ami annyit jelent, hogy a kommunális hulladékot megpróbálják megközelítőleg nullára redukálni, szerencsére egyre többen. Mi odáig jutottunk egyelőre, hogy hétről-hétre csökken a kukánk súlya, amikor hétfő reggel kihúzzuk az utcára. Elkezdtünk figyelni, hogy ne vásároljunk feleslegesen műanyagot, ha van más alternatíva, és lehetőség szerint kerüljük az előre csomagolt élelmiszereket.

A nyári szünetben az a jó, hogy laza napok követik egymást, nincs kötelezettség, és annyi mindenre van ideje a gyerekeknek, ami fontos. Lehet későn kelni, ráérősen reggelizni, lehet dinnyét vagy palacsintát ebédelni, tíz hétig lehetnek mezítláb, és nem kell tudniuk milyen nap van vagy mennyit mutat az óra.

Egy pár nap, esetünkben pár hét internet nélkül egészen kibírhatónak tűnt, és a kamasz gyerekeken kívül mindenki megszokta a helyzetet. Bence a maga 16 évével két nap után közölte, hogy a múlt században élünk, és nincs ebben semmi romantikus, amúgy meg baromira unja, hogy csak a letöltött zenéihez fér hozzá.

Drága férjemmel hosszú évekig táncoltunk és tanítottunk a Bihari János Néptáncegyüttesben, akkoriban a próbaterem, a színpad, a fellépések, a fesztiválok voltak életünk meghatározó alapkövei. Egy nagyszerű közösséget adott, ami egyszerre jelentette a hobbit, a munkát, a barátságokat, a szerelmeket, a rendszeres mozgást, a fergeteges bulikat, izgalmas külföldi turnékat, nagy balhékat és óriási sikereket, sok tanulást és hálás tanítványokat.