Feleségem elég határozott egyéniség, ami a kettőnk viszonyában szerencse, mondhatni áldás, mivel én bizonyos dolgokban határozatlan vagyok. Szóval egy gyönyörű áldással élek együtt, és ez így van jól. Apaszemmel a kutyakérdésről.

Idén tavasszal két gyermekünk is elkezdi a jogosítvány megszerzését. Utánaszámoltam: egy kisebb vagyonba fog kerülni.

Az idei tél egyik különlegessége az volt, hogy sokáig jégpáncél borította állóvizeinket. Februári számunkban Apa mesélte el, milyen is az, ha az ember 5 percre lakik egy természetes jégpályától.

Tisztában vagyok a gyermekeim képességeivel, és reálisan látom őket. Egyikük sem kiemelkedően tehetséges egy vagy két konkrét tantárgyból, nincs köztük matekzseni, sem irodalom OKTV első helyezett, sem élsportoló vagy például zongoravirtuóz.

Pár évvel ezelőtt, december 25-én anyósomékhoz mentük ebédre. A Blaha Lujza téren álltunk a piros lámpánál, és a túloldalon több száz méteres tömeg volt. Emberek álltak sorba türelmesen, gyermekek, fiatalok, idősek, nők férfiak, rendezett ruhában, fegyelmezetten.

Ahogy nőnek a gyermekeim, úgy érzem, egyre kevésbé érdeklem őket. Ez nem panasz, hanem egy tény. Jó, azt belátom, hogy Dávid a maga 9 évével, még egy nagyon fontos szereplőnek tart az életében, a hatéves kislányom számára pedig egyenesen nélkülözhetetlen vagyok.

Idén a nagylányunk betöltötte a tizennyolcat, így az októberi népszavazásra már ő is kapott értesítőt. Ez egy kicsit váratlanul ért minket, hisz „nemrég” született és már is felnőtt.

Szereztem egy mikrobuszt, amiben mindnyájan elférünk. Tizenegy óra alatt teljesítettük a távot kicsi dugóval, de konfliktusok, hiszti és – hál’ Isten – baleset nélkül. Amikor aztán megérkeztünk Trogirba, egy nyúlfarknyi szerpentinen kifogyott a benzinünk. Ekkor már délután öt óra volt, és óriási forgalom, mindez a történelmi belvárosban egy 10%-os emelkedőn.

Idén már minden gyermekünk volt táborban. Ez ennyi gyereknél nagy vállalás, de mi ragaszkodunk ehhez, mert nem lehet, hogy a gyerekek a nagy család okán lemondjanak olyan élményekről, ami az osztálytársaiknak jár.

Június közepével lezajlottak az évzárók és idén ballagott a harmadik gyermekünk a nyolcadik osztályból. És bármily meglepő, idén is minden úgy zajlott, ahogy eddig minden iskolai évzáró az elmúlt tizenkét esztendőben. Bizony! Ilyen rég volt, hogy tanköteles lett a gyermekünk.