Szimpatika cikkek Popper Péter-témában

Azt mondják, tanulni, fejlődni születtünk erre a földre. Leélve egy életet, tapasztalatokat gyűjteni, azokból okulni. Azt is mondják, öregedve az ember egyre bölcsebb lesz. Mások szerint egyre gügyébb. Én azt mondom, rajtunk áll.

Feszült, nehéz időszakot élünk, rengeteg a bizonytalanság a jövő körül, a médiából pedig folyamatosan ömlenek ránk a negatív üzenetek. Egy ilyen periódust valóban nem könnyű ép lélekkel átvészelni, amit tovább nehezít a tény, hogy a világhálón a legabszurdabb jóslatok keringenek 2012-ről, melyekre a szorongó, aktuálisan kapaszkodót vesztett ember különösen fogékony.

Popper Péter elmélkedései, töprengései, gondolatai...

Nem lehet eltekinteni attól, hogy a társadalom mit reprezentál.

A közhiedelem szerint egy hosszú kapcsolat során legalább annyira megismerjük a másikat, mint saját magunkat. Egy svájci kutatás most azonban ellentmond ennek.

A Kelet felé fordulásról való gondolkodással nem fér össze az, amiről Hamvas Béla ír: hogy ott téved az ember, hogy elkezdi gyűjteni az életfeltételeket.

Indiában nagy protekcióval elkerültem egy valódi nem üzleti jellegű jóga ashramba ahol a vezető még Indira Gandhinak is a barátja volt.

Az öregembert már nem érdekli semmi? Nem tudom, honnan jön a mondás, miszerint aki kíváncsi, megöregszik, de nagy butaságnak tartom.- vallja Popper Péter.

A pozitív-negatív gondolatok hatása; a körülöttünk lévő világ sajnos a negatív gondolatokat sulykolja; a világ nyugati része a negatív dolgokra kíváncsi. Sajnos ez veszélyes, mert ez betegséget is okozhat.

A tökéletes világ mintaképe minden nap az orrunk alá dörgöli magát. Még egy fáradt nap után is, mikor a dolgos felnőtt leülne megpihenni. Minden a maximalizmusról szól, és alattomos mód még a reklámok is ezt kérik számon Tőlünk. A trend szerint legyél karcsú és divatos... Szégyelld magad, ha nem vagy tökéletes szülő, nem vagy elég jó anya.... Vagy kreatív, kitartó, lelkes és lendületes munkaerő... Egyre több paciensemben merül fel a kérdés: boldogabbá, felszabadultabbá vagy épp szorongóbbá tesz minket a maximalizmus?