Szimpatika cikkek szülők, nagyszülők-témában

Az örökbefogadást Magyarországon rengeteg tévhit és előítélet övezi. Ha nem is tudatosul, a mesék mostohatörténetei és a bulvársajtó örökbefogadós sztárhírei alapozzák meg, hogyan viszonyulunk ehhez a témához. A tényleges emberi sorsok – örökbefogadóké és örökbefogadottaké – gyakran kiesnek a látóterünkből. Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger hiánypótlóként indította el internetes oldalát, az Örökbe.hu-t, hitelesen segítve mindazokat, akiket ez a kérdéskör valamiképp érint. Ő maga – férjével – egy vér szerinti kislányt és két örökbefogadott kisfiút nevel. Veronika 6, Zsolti 4, Valentin 2 éves.

A nyári szünet nem tud elég hosszú lenni, szülőként is nagyon jó, hogy nem kell reggelente korán kelteni a gyerekeket, hogy lehet ráérősen reggelizni, hogy azt csinálnak, amihez csak kedvük van, nincsenek kötelezettségek, csak nyaralás.

Ennyire még nem utáltam szeptembert. Még akkor sem, amikor a gimi utolsó éve kezdődött. Pedig azon a nyáron rengeteget töltöttem külföldön és már „nagyfiúként” úgy éreztem, enyém a világ.

Az életem gyökeresen megváltozott. Ez egy nagyon közhelyes mondat így leírva, de tényleg megváltozott. És nem csak a lakcímkártyám lett vadonatúj, hanem egy csomó – látszólag apró – részlete az életemnek.

Beköltöztünk a meseházikóba! Volt egy működő fürdőszobánk, ami igazából mosókonyha és mosdó még nem volt benne, egy gyönyörűen felcsempézett „majdkonyhalesz”, egy korlát nélküli lépcső, egy tágas fagerendákkal teli gyermek galéria, ahol még hiányzott az üveglap a födémből.

A várandós anya étrendje összefügghet azzal, mekkora lesz a baba veleszületett szívproblémáinak kockázata - derült ki egy nagy létszámú amerikai vizsgálatból.

Itt van az ősz, vége a vakációnak, kezdődik az iskola. Szeptember elejére valószínűleg mindenki beszerezte már a szükséges ceruzákat, tollakat, tanszereket és az aktuális tankönyveket. De vajon ki milyen iskolatáskát választ? Ami mindent kibír, vagy a divatosat, esetleg olyat, ami egészségügyi szempontból megfelelő, hogy az ízületeknek is jó legyen?

Ahogy közelít a tanév vége, egyre nehezebb a gyerekeket kiimádkozni az ágyból reggelente, elindul a visszaszámlálás, hogy „gyere kicsim, már csak 19 reggel kell ilyen korán felkelni, ezt még bírjuk ki!”

Félelemmel vegyes aggodalommal kíséri felnőtt társadalmunk a felnövekvő korosztályok szocializációját, és ebben ki is merülnek a felelősségvállalással kapcsolatban dédelgetett ambícióink, már ami a gyakorlatot illeti.

A gyerek egyre ingerültebb volt. Feleselt. Semmi nem volt elég jó neki. Ha rászóltak, ordenárén kiabált, ha még jobban rászóltak, véget nem érő zokogásban tört ki, végigcsorgott a szemfestéke az arcán. Azt üvöltötte, hogy ő úgyis elmegy innen, mert őt úgyse érti meg senki.