A nyár íze még ott van a szájukban. Tessék, itt vannak a fotók, apci, anyci meg a két gyerek. Itt, nézd csak, a vitorlás mellett. Aztán a csúszdánál. Láttál te már ekkora pizzát? Majd a videót is megnézheted.

Szeretni olyan jó. És szeretve lenni is olyan jó. Miért van akkor, hogy ott az a jó sok szeretet oda-vissza, aztán valahogy nem jó mégse?

Amália nénit sokan ismerik a Petúnia utcában. Délutánonként kiáll a ház elé, vagy csak a gangra, és a korlátot támasztva kukucskál a lépcsőkanyar irányába, hátha jön már valaki, akit üdvözölni lehet. Hogy vagy, galambom, kérdezi általában, de olyan kedvesen, hogy az ember azonnal panaszkodni kezd.

A társasház kertjét egy ideje új tag gereblyézi. A Béla. Tavasz elején bukkant fel először, akkor még a havat lapátolta. Ugyanazokban a rongyokban nyírja a füvet, amikben a hóban járt, mintha ránőttek volna. Elnyűtt, kopott zakóban, kitérdelt bársonynadrágban, nyakán piros, kötött sál. Sapkája nincs, nem is volt. Haja sincs, ami van, az a tarkóján fityeg begumizva.

Tizenkét évvel ezelőtt, amikor megismerkedtek, még meztelenül fürödtek a bányatóban, a titkos helyen, és verőfényben szeretkeztek. Aztán, amikor meglett az első közös kégli, ott is egész nap csak pucérkodtak, pedig még függöny se volt, na és. Aztán, amikor Mari hasa kerekedni kezdett, Péter folyton csak fotózta, hogy milyen gyönyörű terhesen, meztelenül.

Már órák óta várták, hogy elálljon az eső. Micsoda tavasz az ilyen – nyafogta a nő, és az ablakhoz nyomta az orrát. Úgy volt, hogy ezt a hétvégét kettesben töltik a hegyen, kirándulnak majd, keresnek ibolyát, aztán este tüzet raknak, kolbászt sütnek. Olyan szépen elterveztek mindent.

Volt egyszer, hol nem volt egy tündérlány meg egy tündérfiú. A tündérlány olyan nagyon szép volt, hogy szeme égkék, haja arany, nádszál teste meg a plasztikai sebészek rémálma. A tündérfiú is gyönyörű volt (bár e jelző kissé feminin): daliás, selyemhajú, őzszemű, sőt, még két kicsi gödröcskéje is volt a piros orcáján neki.

December eleje volt, hajnalban már kicsit fagyott, a standok között behártyásodtak a pocsolyák. Az egyik leponyvázott pult alatt egy lány feküdt. Rózsaszín tréningnadrág volt rajta meg nagy, barna férfipulóver. A haja szalmaszínű és kócos, betakarta az arcát. Odagyűltek köré az árusok.

Holnap lesz a nagy pillanat, hogy Kutyus a mellényzsebébe nyúl, kis dobozkát vesz elő, és azt mondja, Jutkám, szeretlek, légy a feleségem. De ma még csak ma van, és ha Jutka arra gondol, hogy alig 24 óra múlva Kutyus kotorászni kezd a zsebében, kiveri a víz.

Kolosné Virág Annamária egy hajnalban arra eszmélt, hogy jé, már megint december van, de aztán visszahúzta valami édes szendergésféle, és ekkor a karácsony jutott az eszébe, és hogy az milyen gyönyörű.