"Tervezgettük, hogy segítünk majd rajta. Hogy viszünk neki pokrócot, esernyőt, kesztyűt, rádiót meg csípős mustárt, mert azt imádja... De nem láttuk többé. Mintha ott se lett volna soha."

Úgy döntöttünk a csajokkal, hogy még mielőtt berobban az ősz, meglepjük magunkat egy hosszú hétvégés nyaralással. Csak mi öten, Szaki, Spirike, Pisti, Márti meg én. Már csak azt kellett kitalálni, hova is menjünk, ahová minél rövidebb idő alatt odaérünk, hogy a hosszú hétvége hossza megmaradjon.

Pisti sír. Mert megint nagyon hiányzik a nagymamája. A nagymamája valójában nem is a nagymamája, hanem a dédije volt, de mivel nagyija sose volt, a dédi lett előléptetve. De ez a dédi is már vagy huszonöt éve meghalt, épp mikor Pisti nagylány korba lépett.

Márti megy nyaralni. Azért közlöm ezt ilyen tömören és tényszerűen, mert az ő szájából is hasonlóképpen hangzott el, így: – Megyek nyaralni. Vág Bernadett írása.

Spirike lelkendezve állított be, mert menyasszonyt látott a körúton, és az bizony szerencsét hoz. Megállapítottuk, hogy ha ez igaz, akkor az egész populáció szerencsés, mert ilyenkor májusban, ahogy a rügyek a fán, úgy buggyannak elő ruhakölteményeikben az újdonsült arák a felvirágozott terepjárókból, utcányi hosszú limuzinokból vagy hőlégballonokból.

Spirike azzal állított be, hogy nagy hír van, most már tényleg betoppant a tavasz, és hogy ez olyan részegítő, hogy neki folyton nevetnie kell.

Itt a tavasz, ilyenkor lehet jól eladni a használt autót, hogy vehessünk helyette egy másik használtat. Legalább is így elmélkedett Spirike, akinek már hatodik éve van jogosítványa, és ugyanazóta egy kezdetben tizenhárom éves kisautója, amit itt-ott picit tovább horpasztott, de annál jobban imádott, mert szerinte a sebhelyeitől harcos a harcos.

Márti szomorú, mert a férje, akit hűséges és lobogó szerelme jeléül egyszerűen csak Zokninak hív immár húsz éve, mostanában olyan, hogy is mondjam, fittyedt, szemében nem gyúl már apró láng, mikor Mártira néz, nem mormog áhítattal, ha Márti elé teszi az újházi tyúkhúslevest, és nem dörgöli Márti lábszárához zoknitlan, hideg lábát hajnalban az ágyban. Vág Bernadett írása.

Szaki és Pistike úgy döntött, hogy síelni megyünk, méghozzá mindahányan. Márti azonnal rávágta, hogy kivéve őt, mert a hótól szemfolyása van, a hidegtől meg fogvacogása, és hagyják őt békén.

Márti karácsonyi lázban ég..De. Mártit nem érdeklik se az angyalkák, se a kalácsok, ő nősülni készül. Mindjárt megmagyarázom.