A játszótérnyi nappaliban ülünk, ahol a három nagyobb gyerek – a Down-szindrómás Lili (13), Bence (11) és Julcsi (8) – szabályosan babázik a legkisebbel, a másfél éves, de nagyon ritka kromoszómaproblémája miatt csöpp Emmával. A legfurcsább, hogy semmi furcsa nincs ebben a családban; ha csak az nem, mennyire normális, miközben két gyerek is speciális törődést igényel, a másik kettő pedig láthatóan kicsit sem szeretne kevesebb figyelmet kapni. Júliusban mégis egyvalaki került reflektorfénybe, Lili – becenevén Lilkó –, aki szertornában öt érmet nyert a Los-Angles-i Speciális Olimpián. Bár szülei nem állhattak a dobogón, a győzelem az övék is. Az édesanyával, Körner Judittal beszélgetek.

Az egész csúszás emberi mulasztások és csúsztatások miatt alakult ki. Hazánk egyik piacvezető franchise rendszerben működő ingatlanirodájának egyik értékesítője mutatta meg először nekünk a házat. Elsőre megtetszett és mi rögtön jeleztük, hogy amint eladtuk a lakásunkat, mi megvennénk az ingatlant.

Szülőként most júniusban végezzük el a tizenegyedik osztályt, és ebben az évben immár öt gyermekünk fogja átvenni a bizonyítványát. Hétéves kisfiunkkal bővült a tankötelesek száma, Ádám pedig most ballag át a gimnáziumba.

Kaptam egy ajándékot anyák napjára! Igen, kaptam. És én mint apa nagyon büszke vagyok rá! A nagylányunk találta ki, amikor már látta, hogy áprilisban teljesen „összeomlik” minden körülöttünk. Az említett ajándék utolsó utáni pillanatban, egy vasárnap este landolt a mailboxomban.

Azt mondják a pszichológusok, hogy a legelviselhetetlenebb emberi érzés a szégyen. A legfájdalmasabb élmény. Életünkben nagyon sok mindent teszünk azért, hogy elkerüljük a szégyent. Sokan például ezért félünk más emberek előtt megszólalni. Ezért számít komoly rosszallásnak, ha a gyerek azt hallja, szégyelld magad. De ha egy kisgyereket megszégyenítenek, senki se tudja, hogy mit és kit fog elkerülni azért, hogy azt soha többé ne kelljen átélnie.

Bizony hat gyerkőccel nálunk általában hangos az élet, még akkor is, ha éppen nem szól senkinél a zene, ha nem fognak hangszert a kézbe, CSAK beszélnek. A lányok szünet nélkül, a fiúk pedig olykor elég hangosan, ha „véletlenül” idegesek egy kisebb testvérükre.

Sokan „megvádolnak” minket azzal, hogy csak a jó dolgokról írunk, illetve felteszik a kérdést távoli ismerősök és ismeretlenek egyaránt, hogy valóban ennyire idilli a mi életünk? Az őszinte válaszom az, hogy igen. Persze van konfliktus, veszekedés, kiabálás, de nekem ez belefér egy „igazi”, egymáshoz ragaszkodó család életébe.

Növekszik az autizmus kockázata annál a gyereknél, aki testvére születése után egy éven belül fogant - állapította meg egy amerikai kutatás.

Február van. Rossz hónap. Hideg, nyálkás, barátságtalan, undok hónap. Utcára sincs kedve menni senkinek.

Május első vasárnapja van, anyák napja. A gyermekeimet kérdeztem, hogyan éreznek az anyukájuk iránt, illetve mit gondolnak a nagymamájukról?! Isten éltesse az édesanyákat!