Itt a nyár, minden hétvégén nászmenetet kellene látnunk. De csak alig látunk. Egyre több a szingli, az élettárs, a laza kapcsolatban élő. Vajon miért nem vágyunk kimondani az örökre szóló igent? És ha mégis kimondjuk, miért vonjuk félúton vissza?

Ha rossz vagy, nem foglak szeretni! Sok szülő száját elhagyja ez az ártalmatlannak tűnő fenyegetés. Talán nekünk is ezt mondták pár évtizeddel ezelőtt, ha rendetlenséget csináltunk, feleseltünk vagy intőt kaptunk. És talán mi is mondtuk már a gyerekünknek.

A mi környezetünkben van tárgyvándorlás. Testvéreimmel és barátainkkal rendszeresen cserélgetjük a tárgyainkat. Így minden gyermek örökölhet ruhákat, játékokat, és mindenki jelzi a rokoni körében, ha valami feleslegessé vált, és ha van igény, akkor mehet tovább. Mindezt tudományos síkra emelve arra jutottam, hogy ez a családon belüli, országos, kontinentális és globális tárgyvándorlás.

Vegyünk egy férfit és egy nőt. Hétköznapi, egyszerű kapcsolatban élnek, mint a legtöbb ember. Dolgoznak, terveznek, álmodoznak, szeretik egymást. De vajon hányszor hangzott már el köztük az a mondat, hogy MIÉRT NEM TUDSZ VÉGRE MEGVÁLTOZNI?

Minden fejben dől el – tartja a mondás, és Sántáné Tóth Edit, az Arthritis Psoriaticás Betegek Egyesületének elnöke szerint nincs ez másképp egy olyan igen látványos tünetekkel kísért betegség esetében sem, mint a pikkelysömör. A psoriasisban szenvedők ma már számos hatékony terápia közül választhatják ki a számukra megfelelőt.

Még ha felváltva élne bennem ragyogás és förtelem... De így, visszafordíthatatlanul viselni leépülésem fázisait? Hervasztó.

Szabados, szókimondó világunkban pironkodás nélkül felvállaljuk a szükségleteinket. Miért ne lehetne hát férfi és nő között kötöttségek nélküli szexuális kapcsolat, ha azzal nem bántanak meg senkit? Hisz ki képes évekig, évtizedekig (vagy akár örökké) szűzen várni az igazira?

Ahogy múlik velem az idő, egyre inkább érzem, hogy nem csak az egészségem, de ha megbetegszem, a gyógyulásom is rajtam múlik. Persze nem mindig. Vannak kivételek. De ezeket hagyjuk is. Nem érdemes velük foglalkozni. Éppen azért, mert nem rajtunk múlik.

Az autizmusról már többször is olvashattak korábban magazinunkban. Most azonban e rendellenesség egyik sajátos változatáról, az Asperger-szindrómáról beszélgettünk Kővári Edittel, az Autisták Országos Szövetségének elnökével.

Kint szürke és hideg a világ, és hiába a család, a meleg otthon, a lelkünkről is, mintha jégcsapok meredeznének. Ráadásul itt a Valentin nap, ami ugye a szeretetről szól, mindenhonnan felhúzható szívecskék, rózsaszín plüssizék vicsorognak ránk, mintha csúfolnának.