Eltérően reagálnak a sarkvidéki állatok a klímaváltozásra

A sarkvidék állatai számára az élet az egyensúly megtalálásáról szól. Az évszakos változások jelei, mint a hőmérséklet emelkedése vagy épp csökkenése, segítenek eldönteni, mikor induljon vándorútra az adott állat, mikor párosodjon, vagy azt, hogy mikor merre talál élelmet. Madarak, emlősök, ragadozók vagy zsákmányállatok – teljesen mindegy, mindannyian ezt a változást követik. Azonban akár csak pár nap eltolódásnak is hatalmas kihatása lehet a sarkvidéki ökoszisztémákra.

Ezek az átalakulások már elkezdődtek, és egy tanulmányból kiderült, hogy az egyes állatfajok vagy azok populációi eltérően reagálnak rá. A kutatás egyik támogatója a NASA ABoVE (angol betűszó, sarkvidéki sebezhetőségi kísérlet) nevű projektje volt. A kutatók olyan adatokat elemeztek, amelyeket 1991-től jelenkorunkig több mint 200 egyedi kutatás során gyűjtöttek be a sarkvidéken, mintegy száz állatfajról. Az eredmények alapján az állatok eltérő reakciói felboríthatják az egész ökoszisztémát.

„A sarkvidéken sokkal erőteljesebben jelentkeznek a klímaváltozás hatásai, csökken a tenger jégborítása, változik az eső és a hó eloszlása, a tundra pedig jelentős területen kizöldül” – magyarázta Gil Bohrer, az Ohio Állami Egyetem környezetmérnök professzora. „Az állatok gyorsan reagálnak ezekre a változásokra, azonban a reakcióik nem egyformák.”

A kutatócsoport három fő példára alapozta az elméletét: a sasok hosszú távú vándorlási vizsgálata, egy karibu (a rénszarvas amerikai változata) populációs vizsgálat, és egy sokféle állatra kiterjedő, ragadozó és zsákmányfajokból álló vizsgálat eredményeire. A sasok (1991-2019 közti adatgyűjtés szerint) minden évben fél nappal előbb indultak el a telelőhelyükről a nyári vadászterületükre, ez a 25 év során közel két hétté halmozódott. „A klímaváltozás túl korai indulásba hajszolja őket” – mondta Bohrer. A különbség még jelentősebb a felnőtt sasoknál, ez pedig azt eredményezheti, hogy a fiatal egyedek lekéshetik a párzási időszakot, a felnőtt madarak pedig előbb érkeznek a vadászterületekre, mint a zsákmányállataik.

Az azonban nem világos, hogy egyes fajok, vagy populációk, egyedek számára pozitív, vagy negatív hatású lesz-e ez a változás. A karibuk egyes csapatai esetében azt tapasztalták, hogy profitálhatnak a változásokból. Azok a karibuk, amelyek a legészakibb élőhelyeken laknak, korábban párosodnak, és korábban hozzák világra utódaikat, így összhangban maradnak a természeti környezetük igen gyors változásaival. A délebbre élő fajtársaiknak, akiket kevésbé gyors változások érintenek, egyelőre a szokványos időszakban zajlik a szaporodásuk.

A kutatók ezen kívül elemezték számos ragadozó, pl. medvék, farkasok, illetve zsákmányállatok, mint a karibu, vagy a jávorszarvas miként reagálnak a változó csapadékviszonyokra és az emelkedő hőmérsékletre, ehhez az időjárási adatokat a NASA által begyűjtött napi klimatológiai adatbázisból vették.

A vizsgálatok alapján az eltérő állatok igencsak eltérően reagáltak a klímaváltozásra. Egyes fajok nagyobb vándorutat tesznek meg a melegebb nyarakon, mások kisebbeket. A jávorszarvas és a farkas a téli nagyobb havazások során mozog kevesebbet, de a jelentősebb nyári esőzések nem befolyásolták a mozgásukat. Általánosságban elmondható, hogy a ragadozók és a zsákmányállatok egészen eltérően reagáltak a változásra, ezzel pedig felborulhat a köztük lévő egyensúly. Ennek további vizsgálatai céljából a kutatásokat is tovább folytatják majd. „Az ökoszisztéma, aminek szorosan együtt kellene működnie, egyre inkább széttart” – tette hozzá Bohrer.

Forrás: ng.hu