Szimpatika – Újrahasznosított bringával a környezettudatosság jegyében

Aki munkába menet és hazafelé napi 6-7 kilométert kerékpárral teker ahelyett, hogy autóba vágná magát, évente fél tonnával kevesebb szén-dioxiddal terheli a Föld légkörét. És persze magának is javára van azzal, hogy mozog, terheli izmait, teli tüdővel lélegez. Tény, hogy némi veszélynek is kiteszi magát az autók között, ám mint egy másik tanulmány rámutat, a biciklizés egészségjobbító hatása mindent egybevetve hússzorosan ellensúlyozza a balesetveszély kockázatát.

Arról már ritkábban olvasni, hogy a környezetkímélő kerekezés műfajában is van tovább. Nevezetesen, hogy nemcsak a kerékpáros lehet környezettudatosabb, maga a kerékpár is készülhet természetkímélőbb módon. Mint a számítások mutatják, egy 7-8 kilogramm tömegű, karbonvázas versenykerékpár előállításának energiaigénye tizedannyi, mint egy középkategóriás autóé – de ez sem kevés. Léteznek azonban alternatív, fenntarthatóbb gyártási módszerek is. Nincs új a Nap alatt, hisz már a 19. század elején részben fából készültek az első futóbiciklik, és újabban egyre több cég veszi elő ezt az építési elvet. A favázas kerékpárok igazán míves darabok, és mint a gyártók mérésekkel igazolják, a mogyoró-, kőris és vörösfenyő vázanyag eszményien ötvözi a merevséget a rezgéscsillapító képességgel, ráadásul nem úgy, hogy terhelés alatt meghajlik, hanem a fa sejtes szerkezetének jóvoltából – ebben a tekintetben tehát a fa a karbont is lepipálja. Természetesen manapság már számítógép-vezérelt megmunkálással, szuper képességű ragasztóanyagok és lakkok felhasználásával, a kényes pontokon fémerősítéssel készülnek a fa biciklivázak.

Ugyanaz, másként: egyes vázgyártók a természet remekét, a bambusz szárát használják vázanyagként. Általában a bicikliváz fő csöveit adja a bambusz; a kötőelemek, az első villa, a nyeregcső és a kormány anyaga fém. A bambusz nagy előnye, hogy üreges felépítése könnyűvé, rostos szerkezete igen erőssé teszi, teherbírása ráadásul epoxigyantával tovább növelhető, nem mellékesen lengéscsillapító, rezgéselnyelő képessége is rendkívüli. Egy másik erénye még a fánál is környezetkímélőbb vázanyaggá teszi: gyorsan nő, sokfelé megterem a világban, és fenntartható módon termeszthető.

Valamelyest más logika, ám a kerékpárgyártásban is megvan a maga haszna, ha az anyagok újrafelhasználásában gondolkodunk. Több cég régi acél kerékpárvázakat forgat vissza a gyártásba, és ezzel teszi „zöldebbé” a termelést. Mások a karbon vázanyag reciklálásával állítanak elő új vázakat, sőt egy holland cég újrahasznosított műanyagból épít – nem túl szép, a szokásosnál testesebb, de legalább környezetkímélő módon előállítható – biciklivázakat.

A Nespresso különleges eset, mert eredendően nem a kerékpárgyártásban érdekelt. Annál dicséretesebb az eszme: a használt, visszagyűjtött kávékapszulák alumíniumanyagát a vállalat svéd tervezőkkel közösen kifejlesztett, csinos városi kerékpármodelljének gyártásában használja fel. Aki ilyen kerékpárt vásárol, azon túl, hogy környezetbarát módon választ, jótékonykodik is – minden eladott kerékpár után a Vélosophy egy ugyanolyan, újrahasznosított kapszulákból előállított biciklit adományoz egy fejlődő országban élő iskoláslánynak.

Forrás: ng.hu