Szimpatika – Kisállattemetők tanúskodnak az állatokhoz fűződő viszonyunk változásairól

Eric Tourigny, a Newcastle-i Egyetem munkatársa londoni és newcastle-i kisállattemetők több mint ezer sírkövét tanulmányozta az első ilyen típusú köztemető 1881-es megalapítása óta eltelt időszakból. Míg a viktoriánus korban az emberek gyakran kedvencként, esetenként cimboraként, barátként, addig a későbbiekben már családtagként tekintettek a házi kedvenceikre.

„A második világháború után az emberek egyre inkább családtagként kezdtek utalni a háziállataikra és ezzel párhuzamosan az állatok sírkövein is megjelentek a családnevek” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy a vezetéknevek eleinte zárójelben vagy idézőjelben szerepeltek a sírköveken, mintegy jelezve, hogy nem teljes jogú családtagról van szó.
Tourigny szerint azért nehézkes felvállalni, hogy a háziállatokat családtagként kezeljék, mert az állatokhoz fűződő mély érzelmek szemben álltak a társadalmi normákkal. A korabeli skandináv kisállattemetőkben például a sírfeliratok nagy része teljesen érzelemmentes, ami különösnek hat annak fényében, hogy mekkora gondot fordítottak a házi kedvencek tiszteletére emelt emlékművekre. A szeretett állat elvesztése miatt érzett gyász azonban nem volt társadalmilag elfogadott.

A tanulmány másik fontos megállapítása, hogy az embereket idővel egyre jobban foglalkoztatta a háziállatok túlvilági életének a gondolata. Kevés 19. századi sírkövön utaltak a túlvilágra, noha néhány állattartó reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egyszer újra találkozhat szeretett házi kedvencével.

„A 20. század közepére azonban a sírkövek nagyobb részén szerepel utalás arra, hogy a gazdik várnak a túlvilágon való újbóli találkozásra” – mondta a szakember. Tourigny szerint a társadalom halállal szembeni attitűdje alig változott, és az alvás metaforájának használata az egész 20. században megmaradt: az állatsírok gyakran ágy, fekhely formában készültek el.

Nagy-Britanniában 1881-ben hozták létre az első, kisállatoknak szánt köztemetőt, miután egy Cherry nevű kutya gazdája megkérdezte a Hyde Park kapuőrét, hogy eltemetheti-e kedvencét a területen. A kutyát a kapuőr saját kertjében helyezték örök nyugalomra, és a következő néhány évtizedben több száz ebet temettek el a parkban. Később egész Nagy-Britanniában megszaporodtak a kisállattemetők.

Forrás: MTI