A lelki egészség alapjai

Módosítva: 10/29/2020 Szerző: Szécsi Judit 3 perc pszichológiaVitáltippekKérdezze meg pszichológusát!StresszstresszoldásLélekboldogságpszichoanalízisPszichoterápia

„Mens sana in corpore sano” / Ép testben ép lélek – tartja a mondás, és valóban, mind vágyunk arra, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk. Számtalan önsegítő könyv, a legkülönfélébb szakemberek és tréningek állnak rendelkezésünkre, hogy megtaláljuk a harmóniát életünkben, és boldogok legyünk.

Évente elkészül az országunk boldogságtérképe, a boldogságnak van világnapja, mégis talán sokaknak nehezen megfogható, miben is rejlik a lelki egészségünk titka. Cikkünkben körbejárjuk, mi járulhat hozzá ahhoz, hogy harmonikus életet éljünk.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egészséget már nem pusztán a betegség hiányaként értelmezi, az újabb megközelítés szerint egyszerre jelenti a fizikai, lelki és társadalmi jóllétet. A lelki egészség továbbá nem egy állandó dolog, sokkal inkább a cselekvéseink által időről időre létrehozott állapot.

Rohanó világunkban állandóan lavírozunk a különféle teendők közt, mindenki folyamatos időhiányt él meg, általában önmagát szorítja háttérbe. A kiégés nem csak a munkahelyekkel kapcsolatban jelenik meg, bizony általánosságban az életünkben is jelen lehet a mindennapi robotolás miatt.

Elengedhetetlen volna figyelni arra, hogy a teendőink mellett szorítsunk helyet az ún. énidőnek is, amikor csak magunkkal foglalkozhatunk, lehetőleg rendszeresen. Ez lehet egy félórás séta este, vagy egy reggeli futás, de egy érdekes könyv olvasása a fürdőkádban is. A felfokozott tempójú rohanásban ugyanis szüksége van testünknek és szellemünknek egyaránt a lelassulásra.

Fontos, hogy tevékenységeink többsége olyan legyen, melyet szívesen végzünk. Ha ugyanis az ember munka közben kompetensnek, hatékonynak éli meg magát, rendszeres (pozitív) visszajelzéseket kap, sokkal motiváltabbá válik.

A pozitív pszichológia tudományága foglalkozik a tökéletes élmény (ún. flow) megélésével, ami a legkülönfélébb tevékenységek végzése közben átélhető. Lényege, hogy olyan dolgot csináljunk, ami kihívást jelent, ám ez ne haladja meg túlságosan a képességeinket. Ekkor szinte eggyé válunk a feladattal, elmúlik a tér és idő érzékelése, teljesen belefeledkezünk elfoglaltságunkba, maga a tevékenység válik jutalmazó értékűvé számunkra. Fontos, hogy mindezt olyankor nem tudjuk átélni, ha az adott feladat túlságosan könnyű, vagy épp szorongatóan nehéz számunkra.

Érdemes megvizsgálnunk azt is, milyen a kapcsolatunk önmagunkkal, hogy állunk az önelfogadással, önszeretettel, önbecsüléssel. Jó tesztje ennek, hogyan jellemeznénk önmagunkat: kritikusan vagy pozitív tulajdonságokkal írnánk le a személyiségünket.

Önmagunk elfogadása számos egyéb dologgal is kapcsolatban áll. Az az ember, aki reálisan látja önmagát, gyorsabban alakít ki baráti és párkapcsolatot, képes arra, hogy elfogadja a társak támogatását, a kritikus visszajelzéseket pedig nem sértésnek vagy elutasításnak veszi. Összességében jobban tud táplálkozni a másik embertől jövő szeretetből is. Az érem másik oldalán pedig ott van, hogy mennyire ismerem fel a stresszkeltő, bántalmazó kapcsolatokat, képes vagyok-e kilépni az ilyen helyzetekből.

Önmagunk szeretetével szorosan összefügg az öngondoskodás is: mennyire figyelek oda a helyes táplálkozásra, igyekszem-e kipihenni magam, rendszeresen sportolok-e, kialszom-e magam, egyszóval képes vagyok-e időről időre előtérbe helyezni önmagamat és a szükségleteimet. Fontos tudatosítani, hogy ahogyan az izmoknak is szüksége van két edzés közt a pihenésre, úgy lelkünk is igényli a regenerálódást.

Az önbecsüléshez szervesen kapcsolódik az is, hogy életünkben milyen célkitűzéseink vannak, mi felé haladunk. Azok az emberek, akik irreális célokat hajszolnak, gyakran teljesen leértékelik önmagukat. Ha azonban az ún. ideális én és az aktuális én közt nem túl nagy a szakadék, tehát reális elvárásokat támasztok magammal szemben, egyfajta önmegerősítő körként egyre magabiztosabbá és motiváltabbá válok az életemet illetően.

Nagyon fontos továbbá, hogy a problémák megoldásában mennyire vagyunk hatékonyak, a stresszel szemben milyen megküzdési módjaink vannak, képesek vagyunk-e a hibáinkból tanulni. Ha levonjuk a megfelelő konzekvenciákat egy-egy nehéz élethelyzet megélését követően, az segít abban, hogy erősödjön a megküzdő képességünk.

Az ún. reziliencia, azaz rugalmasság arra utal, hogy az ember mennyire képes stabil maradni egy-egy nehéz élethelyzet, betegség, krízis után, vagyis milyen hamar tudja a testi-lelki egyensúlyt ismételten helyreállítani. Ez egy fejleszthető tulajdonság, mely a tapasztalatok integrálásából táplálkozik.

A megküzdési módok tekintetében fontos, hogy az ember megtanulja pozitívan átkeretezni az életében tapasztalt nehézségeket és problémákat. Alapvetően fontos, hogy indulatainkat ne „kicselekedjük” magunkból, hanem próbáljuk meg érzéseinket, gondolatainkat, problémáinkat jól megfogalmazni önmagunk és környezetünk számára. Szerencsés, ha van olyan személy az életünkben, aki képes empatikusan megérteni a nehézségeinket, támogatást nyújtani, többek közt ezért is érdemes pszichológushoz fordulni.

A hatékony stresszkezeléshez elengedhetetlen, hogy legyen olyan eszköztárunk, amit szükség esetén be tudunk vetni. A kapcsolati tőkénk mellett érdemes elsajátítani valamiféle stresszkezelési technikát is, melynek első lépése, hogy megtanuljuk felismerni és azonosítani, melyek azok a faktorok az életünkben, amik a bennünk rejlő stresszt okozzák. Az autogén tréning, különféle relaxációs módszerek, légzéstechnikák, a jóga, de bármilyen sporttevékenység nagyon hatékony a felgyülemlett feszültségek levezetésében.

Összességében láthatjuk, hogy a kiegyensúlyozott életet aktívan, mi tudjuk kialakítani saját magunk számára, melyben az első lépés a saját gyengeségeink és erősségeink, elakadásaink és erőforrásaink felismerése, tehát az önismeret, a tudatosság. Ennek mentén képessé válunk a fejlődésre, változásra, ami a lelki egészségünk alapja.