Szimpatika – Visszaszoríthatók-e az inváziós növények talaj- és avartakarással?

Az inváziós fajok világszerte terjednek, és ez folyamatosan fokozódó veszélyt jelent a biológiai sokféleségre. A parlagok azon élőhelyek, amelyeket leginkább érint az idegenhonos növényfajok inváziója. Emiatt lényeges, hogy információink legyenek arról, hogyan tudjuk kontrollálni a parlagokat elözönlő idegenhonos fajokat. A megfelelően tervezett élőhelykezelés és helyreállítás szempontjából kritikus fontosságú ezen fajok csírázási igényeinek ismerete.

A kutatók egyszerre manipulálták a talajbeli eltemetődés mélységét és az avarborítás vastagságát, hogy a csírázásra gyakorolt hatásukat vizsgálják. A kutatásba 11 lágyszárú növényfajt vontak be, melyek egyes kontinenseken inváziós fajnak számítanak és gyakran elözönlik a parlagokat.

A kísérlet kimutatta: az eltemetés mélységének és az avartakarás vastagságának növelése egyaránt jelentősen gátolta a legtöbb faj csírázását és a csíranövények fejlődését. Ugyanakkor nagy különbségek voltak a fajok között az említett hatások mértékének tekintetében. Egyes fajok esetében egyáltalán nem tapasztaltak negatív hatást még a legnagyobb eltemetési mélységnél és avarvastagságnál sem, míg más fajok csírázását már a legsekélyebb talajtakarás is gátolta.

A kutatási eredmények szerint az avarborítás, illetve a talaj- és az avarborítás együttes hatása is jól magyarázható az egyes fajok magjainak méretében tapasztalható különbségekkel; a nagy magvak képesek voltak megküzdeni a talaj- és avarborítással, a kisebb magok csírázására viszont káros hatásuk volt. Ugyanakkor néhány faj jelentősen eltér az általános trendtől. Például a parlagfű csírázását nagymértékben gátolta a talajtakarás, annak ellenére, hogy viszonylag nagy magvai vannak.

Forrás: ng.hu