Ahány nyelv, annyi macera

A mi családunkban hagyomány, hogy csak magyarul beszélünk, sőt azt is alig.

Nagyanyád 10 évig élt New Yorkban a háború után. A hentesnél, ha a fenekét csapdosta, farhátat kapott, ha a lábát mutogatta, pörköltnek való körmöt. Egyszer vezette ki a rendőr, amikor kolbászhoz keresett belet. Na azt nehéz elmutogatni. Mondjuk a végén már ő is tudott pár szót. Tésztaszűrőt úgy kért, hogy “water go, nudli no go”. Meg is kapta. Fölösleges ennél többet megtanulni, mert a fejed nem káptalan. Olyan, mint a hurkatöltő: egyik végén bepaszírozol valamit, a másikon kijön valami más. Most képzeld, megtanulod mittudomén az evőeszközök nevét angolul, pedig magyarul is csak kézzel eszel, oszt elfelejted, mikor van a névnapod. Hát nélküled innánk az egészségedre! Jó lenne? Persze, hogy nem.

Dédapád mesélte mindig a Bábel tornyát, hogy az Úr összezavarta az emberek nyelvét, oszt meg is állt az építkezés. A habarcsot tudták volna keverni attól, hogy mindenki más nyelven hadovál, de hogy kit kell lefizetni az alvállalkozónak, ott már jól jön a beszéd. Neki elhiheted, kőműves volt az öreg. Nemhogy az országból, a megyéből nem mozdult ki. Minek kószálni? Úgyis minden magyar, akárhova mész. Mint például a bacon szalonna. Na, annak a neve a „Bakony”-ból származik, ott ettek ilyet a legénybúcsús turista angolok még Szent István idején. Vagy a síelős büfé, a hütte: az is magyar szó – onnét gyön, hogy iszom egy sört, „hát te”? Kicsit vársz, akkor az egész világ megtanul szépen magyarul, és nem kell ilyen hülyeségekre fecsérelni a pénzt.

Itt vannak a nemek. Külföldiül máshogy mondod, hogy „ő”, ha férfi, ha nő, ha meg izé. Mondjuk a németek megzavarodnának Böbe nénéd láttán. Olyan tömött bajszom nekem sosem lesz. Ezek az elfuserált népek most aztán bajban is vannak a megszólításokkal, meg nemekkel, amikor jött ez az értelmetlen egyenlősdi, hogy ugyanannyiért dolgozzanak a nők, mint a férfiak, meg hogy szavazhassanak. Az rendben, hogy az asszonynak is lehessen jogosítványa, mert különben ki vezet haza a lagziból, ha ittál, de ugyanannyi fizetés? Mindegy. Szóval majd rájönnek a külföldiek is, hogy felesleges variálni a nemekkel. Na de most figyelj! A németbe’ nem csak az embereket kell eltalálni, hogy milyen neműek, de a tárgyakat is. Honnan a kórságból tudjam, hogy a bicikli hímnem, nőnem vagy semleges nem? Ha kosár van rajt’, akkor nő, ha meg váz, akkor férfi – gondolnám. De kijavított Gertrúd tanti, hogy így is, úgy is semleges. Ott van az asztal. Normális, hogy der Tisch, merthogy mégiscsak férfidolog enni, inni az asztalon, ezt értem. De a pelenkázóasztal, a Wickeltisch, amit múlt héten készítettünk exportra a gyárban, hogyan maradhatna már hímnem? Ki látott már férfiembert pelenkázni?

Címeres ökörség nyelvet tanulni, én mondom. Gyuri papa ‘45-ben hónapokig magolta oroszul, hogy „Ne lőjetek, én is a Putyilov gyárból jöttem!” Még a borscs leves receptjét is megszerezte, aztán mégis elvitték az óráját. Hogy ne hiányozzon neki annyira, őt is kivitték utána öt évre a gulágra. ‘60-ban a gyárban nyert egy jutalomutazást Szocsiba, de udvariasan hárított, hogy őt még egyszer élve át nem viszik az orosz határon.

Csak viszi az energiát a sok tanulás, nem marad erőd túlórázni, pedig hogy kinéztétek azt a szép kinyitható bőrkanapét a nyárikonyhába. Végül majd úgy jársz, mint a Kormányos Pista, aki Londonban mosogat. Fél évig tanult a kollégáitól angolul, mire kiderült, hogy mind lengyel volt. Most van egy középfokúja lengyelből. Múltkor láttam levelet írni, hát ott csak mássalhangzók voltak. Lehet, hogy a magánhangzókat csak felsőfokon tanítják.

Szóval te csak maradjál magadnak, mert hiába tanulsz, ha csak több nyelven maradsz idióta.