Szimpatika – A negatív gyermekkori élmények hatnak a személyiségfejlődésre

A negatív gyermekkori élmények meghatározóak a felnőtt korban kialakuló személyiségzavar, szenvedélybetegség, önveszélyeztetés és öngyilkosságra való hajlam kialakulásában. A Májbetegekért Alapítvány szervezésében megvalósuló konferencián a legfrissebb nemzetközi és az első magyar kutatási eredményeket is bemutatva próbálnak tenni a gyermekbántalmazások és a később kialakuló viselkedészavarok ellen.

Kutatások támasztják alá, hogy azoknál a felnőtteknél, akik gyermekkorukban folyamatos vagy időnkénti, fizikális vagy lelki bántalmazásban részesültek, nagyobb eséllyel alakul ki valamilyen pszichés zavar. Ennek vizsgálatához egy 10 kérdésből álló kérdéssort állítottak össze, amiből 5 kérdés a gyermekkori emlékekre, 5 kérdés pedig a szülőkre vonatkozik. Az eredeti vizsgálatot az USA-ban, több mint 17 ezer fő bevonásával készítették.

A magas értékekből szinte már automatikusan lehet arra következtetni, hogy egy-egy gyermek nem csak egy gyermekkori negatív élményt szenvedett el, vagyis az ACE-k (Adverse Childhood Experiences) halmozódnak. A vizsgálatban résztvevők csupán 36,1%-a nem számolt be egyetlen gyermekkori negatív élményről sem, míg 12,5%-nál pedig 4 vagy több ACE jelenlétét állapították meg.

A negatív gyermekkori élmények központi idegrendszeri működési zavarokat okoznak, melyek érzelmi és kognitív zavarokkal járnak. A tanulási és magatartászavarok már az iskoláskorban megjelennek, de jellegzetesen a kamaszkorban csúcsosodnak ki, amik hosszabb távon betegségekhez és végül a korai halálozáshoz vezetnek.

Magyarországon most először végeztek ilyen témájú kutatást. A vizsgálati mintába droghasználat és alkoholfüggőség következtében májkárosodást szenvedő betegek kerültek, mivel ezen egészségkárosító magatartásformák jelentőségét már az eredeti ACE tanulmány is hangsúlyozta. A kontrollmintán belül olyan vizsgálati személyek adatai szerepeltek, akik betegségüket felnőttkori vérátömlesztés következtében szerezték.

A magyar eredmények is azt mutatták, hogy a szenvedélybetegek szignifikánsan több negatív gyermekkori élményt éltek át, nem szenvedélybeteg társaikhoz képest.  A vizsgálatok során összefüggést találtak a negatív gyermekkori élmények és a szorongás, a depresszió, valamint az élettel való elégedettség és önértékelés alacsony szintjei között is.

Figyelemreméltó, hogy az esélyhányadosokat vizsgálva kiderült, hogy Magyarországon:

• annak az esélye, hogy a 0 ACE-vel rendelkezők közül valaki diplomát szerez 29-szer nagyobb, mint a 6 vagy több ACE-szel rendelkezők körében.
• hogy 0 ACE-szel rendelkező csoporthoz képest a 6 vagy több ACE-szel rendelkező csoportnál 24,4-szer nagyobb az esélye a felületes öngyilkossági gondolatok, illetve 65-ször nagyobb az esélye a határozott öngyilkossági gondolatok megjelenésének.
• a 6 vagy több negatív gyermekkori élményt átélők körében több mint 4-szer nagyobb az esélye, hogy valaki egyszer öngyilkosságot kíséreljen meg, mint az 1-3 ACE-szel rendelkezők körében. A többszöri öngyilkossági kísérletnek ezzel szemben 27,5-szeres esélye van a legtöbb negatív gyermekkori élményt átélők csoportjában, mint az 1-3 negatív gyermekkori élményt átélők között.

Fontos látni, hogy az ACE-ek nem csak halmozódnak, de át is adódnak, szülőről gyermekre, majd az ő gyermekeikre. Mindez megelőzhető, azonban a negatív gyermekkori élmények élethosszig tartó káros következményeit potenciálisan semlegesítő hatásokkal foglalkozó kutatások sokáig várattak magukra. Az ellen-ACE-ek vagy a jótékony gyermekkori élmények kutatása az elmúlt években kapott lendületet, noha a reziliencia-kutatások már régóta vizsgálják a gyermekkori lelki ellenállóképesség legfontosabb összetevőit.

A reziliencia kifejezés rugalmasságot, vagy lelki ellenállóképességet jelent, ami lehetővé teszi, hogy egy gyermek fejlődése pozitív irányba haladhasson még akkor is, ha egyébként a környezet, amelyben nevelkedik nem szolgálná az optimális fejlődését.

A reziliencia kialakulásához kimutathatóan hozzájáruló faktorok a kutatások eredményei alapján négy nagy kategóriába sorolhatók: 1.) Kiszámítható szokások és napirend, 2.) A gyermeket érő kreatív és örömteli élmények, 3.) Megbízható és törődő felnőttekkel és kortársakkal kialakított kapcsolatok és 4.) Biztonságérzet.

Egy 2019-es kutatás eredményei szerint a jótékony gyermekkori élmények a felnőttkorban kimutatható stressz, depresszió és alvászavarok alacsonyabb pontszámaival-, valamint a megbocsátás és a hála magasabb pontszámaival, a meghittebb családi kapcsolatokkal és az egészséges táplálkozás mutatóival álltak összefüggésben.

A szakemberek dolga azonban nem egyszerű,a bántalmazott gyermek az esetek legnagyobb részében nem panaszkodik, nehezen ismeri be, hogy erőszakoskodtak vele. Részben azért, mert fél a még súlyosabb büntetéstől, részben, mert irracionális bűntudata van. Sokszor azt hiszi, hogy ez így normális, másképp nem is lehet, hiszen ebben nőtt fel. A gyermek számára a kötődés a legfontosabb, ennek érdekében szinte mindent hajlandó elviselni.

A bántalmazás tünetei rendkívül sokfélék. A gyenge önértékeléstől a depresszión, az agresszión keresztül a súlyos személyiségzavarig. Jelentkezhet alvászavar, kapcsolatépítési képtelenség, viselkedési zavarok, vagy éppen öngyilkossági késztetés.

Az ACE-ek kialakulásának megelőzése sokrétű társadalmi kérdés, legalapvetőbb állomása a korai felismerés lenne, így kiemelt kérdés a gyermekekkel foglalkozó szakemberek tájékoztatása, továbbképzése, érzékenyítése a témával kapcsolatban. A bekövetkezett károsodás felismerése alapvetően fontos a helyes terápia megválasztásához. A stressztűrő-képesség (rezilencia) fokozásával, pozitív élmények elősegítésével, traumaorientált kognitív pszichoterápiás eszközökkel, valamint érzelmi támogatással tehetünk a legtöbbet a folyamatok visszafordításának érdekében.

Forrás: medicalonline.hu