Iskolakezdés óvatosan – apaszemmel

Rengeteg kompromisszumot kellett meghozni, irgalmatlan sok szervezést igényelt, és ami a legfontosabb: a gyermekeink részéről elképesztő rugalmasságra volt szükség. Ők pedig állták a sarat, no persze a pedagógusokkal együtt.

Aztán kitört a nyári szünet, ami elég nehezen volt elválasztható a tanévtől, hiszen eddig is otthon voltak a srácok, mi szülők pedig próbáltunk tovább lavírozni a munkahelyi elvárások és a családi megfelelések között.

Szerettem volna egy olyan nyaralást, ami kimozdítja a családot, de a feleségem munkahelye, és a hatályban lévő rendeletek okán nem akartunk kockáztatni a külföldi pihenéssel, így maradtunk itthon. No, de Magyarország megtelt, a szó szoros értelmében, mert július végétől augusztus végéig nemhogy szálláshelyet nem lehetett találni, de még parkolóhelyet sem. Beletörődtem és elengedtem a belföldi nyaralás lehetőségét is. Nyaralunk itthon! Ami nem tűnt rossz ötletnek: házilag építettünk egy kicsi medencét, és amikor tehettük, kirándultunk. Mivel nagyjából az ország közepén lakunk, így mindenhová 1-2 óra autókázással el tudunk jutni, bejártuk Tolnát, Baranyát és a Bakonyt is. Nagyon szép napokat éltünk meg, és biztosan állíthatom, hogy semelyikünk nem sérült, sőt igen szép tájakat ismertünk meg.

Gyermekeim viszont a nyár végének beköszöntésével egyre többször kérdezték, hogy lesz-e iskola? Én mindvégig azt válaszoltam: lesz. Nagyon bízom abban, hogy szeptembertől nap mint nap be tudnak menni az oktatási intézményekbe, de egy kicsit aggódom is, mert korunk gyermekei tényleg fél éve otthon vannak. Nagyon régen nem kellett fél hatkor kelniük, nem kellett korán felszállni valami közerejű járműre, hogy eljussanak a suliba, és ez elmondható a tanáraikra is. Remélem, minden résztvevőnek menni fog az átállás, és abban is bízom, hogy az iskolakezdéskor mindenki toleráns lesz, mi szülők, tanárok és a tanulók egyaránt.

Vigyázzunk egymásra!