Szimpatika – A gyermekkori depresszió korai felismerésének jelentősége

A szegedi gyermekgyógyászati klinika gyermekpszichiátriai kutatócsoportja az amerikai felsőoktatási intézménnyel együttműködve 1999-ben indította el a gyermekkori depresszió rizikótényezőit és lefolyását elemző vizsgálat.

Az Amerikai Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health – NIH) támogatásával folyó, európai viszonylatban is egyedülállóan nagy volumenű, 723 magyarországi gyermek és családja bevonásával végzett komplex kutatás azt vizsgálja, hogy az érzelemszabályozási képesség, a genetikai és különböző pszichofiziológiai, valamint a környezeti tényezők, azon belül a családi háttér és a különféle negatív életesemények hogyan befolyásolják a gyermekkorban megjelenő depresszió kialakulását, lefolyását. A kutatásba bevont, az első depressziós időszak idején tíz év körüli gyermekek jelentős részét a kutatócsoport jelenleg is vizsgálja.

Kapornai Krisztina, a klinika gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályának vezetője kifejtette, hogy a leghosszabban követett klinikailag igazolt, korai kezdetű depresszióban szenvedő 115 fiatal 22 százaléka jutott el az öngyilkossági kísérletig. Ez az arány magasabb a nemzetközi statisztikai adatoknál. Az utánkövetés ideje (átlagosan közel 15 év) alatt a vizsgálatba bevont 723 fiatal közül hárman követtek el befejezett öngyilkosságot.

Kiss Enikő, a magyarországi kutatás országos koordinátora közölte, a hazai vizsgálatok is igazolták azt a tudományos tényt, hogy a lányok sokkal gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot, mint a fiúk. A hosszú távú utánkövetés során a lányok 33, a fiúk 9 százaléka kísérelte meg eldobni az életét.

A vizsgálat szerint a gyerekek 19 százalékának egyáltalán nem volt öngyilkossági tünete vagy gondolata. A legenyhébb tünet, a halál gondolatával való foglalkozás, az érintettek 80 százalékánál jelent meg. Súlyosabb tünete, az öngyilkosság gondolata a vizsgált gyerekek 70 százalékának volt, konkrét öngyilkossági tervet pedig 47 százalékuk fogalmazott meg. Az elemzések szerint az öngyilkosság kockázatát növeli, hogy a depressziós gyerekek gyakran hatástalan érzelem- és hangulatszabályozó módszereket alkalmaznak, negatív érzéseiken nem tudnak úrrá lenni.

A szakemberek a minél gyorsabb terápiás ellátás érdekében a depressziós tünetek korai szakaszban történő felismerésének a jelentőségét hangsúlyozták. Az öngyilkos viselkedés kezelt depresszióban is előfordulhat. Azonban a kezeletlen depresszió rendkívül veszélyes állapot, ugyanis a betegség okozta szenvedéseken kívül jelentősen megnöveli az öngyilkosság rizikója. Dr. Kapornai Krisztina arra is felhívta a figyelmet, hogy az öngyilkos magatartás további fontos rizikótényező, ha korábban már volt kísérlet, és ha a családban már előfordult öngyilkosság.

A két egyetem több mint húsz éve tartó tudományos kutatásában Magyarország 23 gyermekpszichiátriai osztályán, illetve járóbeteg gondozójában szűrték a 7-14 éves, major depresszióban szenvedő gyerekeket és családokat az ország pszichiáterei és pszichológusai. Volt olyan időszak, amikor közel száz szakember vett részt a több tématerületet érintő kutatási programban, amely jelenleg is tart. Az elmúlt két évtized alatt több mint 700 olyan család bevonására került sor, ahol egy vagy több gyermek küzd a betegséggel. A gyermekek egyéni fejlődési, genetikai, családi és egyéb pszichoszociális jellemzőinek felmérése kapcsán mára óriási adatbázissal rendelkezik a Szegedi Tudományegyetem erről a populációról. A diagnosztikus vizsgálatokat két egymástól független szakember végezte az Amerikai Pszichiátriai Társaság nagyon szigorú kritériumrendszere alapján, majd egy szenior pszichiáter is véleményezte. A kutatás „utánkövetési” fázisában minden gyermek és testvér évente tesztcsomagot kapott, amellyel a hangulatzavar tüneteit mérték fel. Akinél a tünetek fennálltak, ismétlő interjúra hívták, hogy állapotának változását nyomon kövessék. A kutatás jelenlegi szakaszában a hosszú távú következmények, köztük a kardiovaszkuláris rendszert érintő változások és egyéb fiziológiai eltérésekkel kapcsolatos adatgyűjtés és analízisek zajlanak.

„A depresszió tünetei az örömtelenség, a szomorúság, az étvágy- vagy alvásváltozás, az összpontosítás nehézségei, az önértékelési problémák és a szuicid gondolatok. Azonban a gyerekek körében sokszor a betegség nemcsak szomorúságban vagy az addig kedvelt tevékenységek elhagyásában, hanem ingerlékenységben is megnyilvánulhat” – emelte ki dr. Kiss Enikő. A szegedi kutatás igazolta, hogy az ingerlékenység és a szomorúság egyszerre van jelen a depressziós gyerekek 60 százalékában. Az egyetemi adjunktus megfogalmazása szerint a kutatás nem azonosított a depresszió kialakulásáért felelős egy bizonyos gént, ugyanakkor a gén-környezet kölcsönhatások szerepe mellett az életesemények jelentőségére mutatott rá, amely a szuicid hajlam, az öngyilkos gondolkodás kialakulásában is nagy hangsúllyal bír. Az életesemények szempontjából a vizsgálatba bevont depressziós gyerekek adatait összehasonlították ugyanolyan korú egészséges gyerekekével. „A vizsgálat igazolta, hogy a depresszióban szenvedő gyermekek addigi negatív életeseményeinek száma (szülők válása, betegsége, egyéb veszteségek) jóval meghaladta a hasonló korú társaikét” – foglalta össze dr. Kapornai Krisztina, a magyarországi kutatás vezetője. Vagyis nemcsak az számított, hogy jóval több esemény történt az ő kis életükben, hanem hogy ugyanannyi idő alatt sokkal több kifejezetten stresszteli hatást kellett elszenvedniük.

A Gyermekgyógyászati Klinika Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályának vezetője óriási problémának tartja a Magyarországon még mindig jelen lévő pszichiátriai betegségekkel, azok vizsgálatával és gyógymódjával szembeni társadalmi előítéletet, stigmatizációt, amely jelentősen hátráltatja, vagy meg is akadályozza a mentális zavarokkal küzdő személyek időben történő ellátáshoz jutását, az öngyilkossági rizikó csökkentését. A felnőtt korra áthúzódó kezeletlen gyermekkori depresszió igazoltan az élet minden területére negatívan ható, kedvezőtlenebb életminőséget eredményező teher.

Forrás: medicalonline.hu