A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) vezetésével, számos más intézmény részvételével zajlott az az expedíció és kutatás, amelyben az Andok központi régiójának fennsíkján, közismert nevén az Altiplano területén keresték a múlt nyomait. E régió növényi kövületei (átkristályosodott fák, illetve levél- és terméslenyomatok, pollenek) egészen eltérő múltról árulkodnak, az elmúlt 10 millió év során lezajlott nagy léptékű változásokról, de nem olyanokról, amelyeket a régmúltra vetített klímamodellek alapján véltek. Az expedíció során tett felfedezésekről a Science Advances folyóiratban számolt be a kutatócsoport.
Az Altiplano északi részének történetében a 10-5 millió évvel ezelőtti időszak a kiemelkedésről szólt, korábbi tengerszint feletti magassága kétszeresére került a régió ekkor. A klímamodellek szerint 10 millió éve a mainál kevesebb volt a csapadék, azonban a modellszámításokon túl a paleobotanikai leletek is árulkodhatnak a korabeli klímáról. Jelenleg az Altiplano mintegy 4000 méteres magasságon húzódik, az évi átlaghőmérséklet 8-9 Celsius-fok, és évi 500-800 mm a csapadékhozam. Nagyon szeles a terület, és igen jelentős a napi hőingás is, akár a 30 fokot is elérheti, a csapadék pedig legnagyobb részben az Atlanti-óceán felől, Amazónián át, nyáron érkező légtömegek ajándéka.
Camila Martinez, a STRI munkatársa szerint nem igazán lehet a korabeli ökoszisztémát egy maival se összehasonlítani, mivel 10 millió éve, amikor ezek a kövületek képződtek, magasabb volt a hőmérséklet a mainál. A megtalált növényi fosszíliák vizsgálatából arra következtettek, hogy a mai alacsony tengerszint feletti magasságban élő trópusi erdőkhöz közeli lehetett ez, holott kb. 2000 méteres magasságon élt egykor a növényzet. Azonban ez a klímahelyzet nem tartott sokáig, a terület kiemelkedésével kb. 4 millió év alatt elérte a jelenlegi 4000 méteres magasságát, és megszületett a mai, hegyláncok közé zárt Altiplano száraz éghajlata.
Különösen izgalmas volt egy egészen nagy darabként megkövült 10 millió éves fatörzs vizsgálata. Miután a fa szövetei alapján besorolták, milyen nemzetségbe tartozik, a fatörzs méreteit alapul véve kiszámították a kutatók, hogy a fa egykor kb. 30-35 méter magas volt. Ez azért érdekes adat, mivel a nagy magasságban uralkodó hideg időszak miatt a fák növekedése visszafogott, és 1100 méter felett nem találni 30 méteresnél magasabbra növekvő fákat. A terület azonban, ahol e fa élt a miocén idején, kb. 1750 méter magasságban terület el. A kortárs növények alapján ekkor a terület sokkal csapadékosabb volt, évente átlag 1700 mm eső hullhatott, ez a mai kb. háromszorosa. Azonban a klímamodellek alapján ekkoriban a mainál szárazabb éghajlatnak kellett volna itt lennie, így még fontos feladat lesz a modellek és a kövületek közti ellentmondás feloldása.
A későbbi, kb. 5 millió éves maradványok arról tanúskodnak, hogy ekkor már kialakult az Andok magasan fekvő területeire jellemző ökoszisztéma, a fiatalabb növényi maradványok és pollenek jórészt fűfélék és lágyszárúak jelenlétéről vallanak, a levélmaradványok pedig páfrányok, cserjék és virágos növények segítségével azt mutatják, hogy ekkor már elérte jelenlegi magasságát is a plató.
„A növényi maradványok két dolgot árulnak el: mind a magasság, mind a növényzet rendkívüli változásokon ment keresztül, mégpedig (geológiai értelemben) nagyon rövid idő alatt, ez azt az elméletet erősíti, amely szerint a kiemelkedés lökésszerű, gyors szakaszokban zajlott” – magyarázta Carlos Jaramillo, az STRI kutatója és projektvezetője.
„Az Andok kiemelkedése rendkívül fontos szerepet játszott Dél-Amerika mai klímájának kialakításában, azonban nem látjuk még át, hogy milyen hatása volt az egyes kisebb területekre s azok növényvilágára. A jelen századunk végére azonban a szén-dioxid szintje és a hőmérséklet közel lesz ahhoz, ami 10 millió éve volt. Azzal, ha kiderítjük, miért térnek el a klímamodellek alapján visszaszámolt körülmények azoktól, amelyekről a kövületek tanúskodnak, jobban megérthetjük az Altiplano és egész Dél-Amerika éghajlatának mozgatórugóit is” – magyarázta Martinez.
Forrás: ng.hu
