Nőtt az ózon mennyisége az északi féltekén

Egy amerikai-francia kutatócsoport, a Coloradói Egyetem (Boulder) vezetésével 20 év alatt gyűjtött adatokat elemzett, amelyek a troposzféra (a légkörünk alsó 12-15 km-es rétege) ózontartalmáról tanúskodtak. A légkörünk legalsó rétegében elhelyezkedő ózon káros egészségügyi hatásokkal rendelkezik, emellett üvegházgáz is, és befolyásolja az élővilág működését. Az eredete részben a felszíni, emberi tevékenységhez kötődő gázok fotokémiai reakcióihoz köthető, részben pedig a sztratoszférából kerül a troposzférába, pl. a légköri nehézségi hullámok, vagy viharrendszerek okozta keveredés segítségével.

Az adatgyűjtésben repülőgépekre szerelt mérőberendezések segítettek (ahogyan az időjárási adatok gyűjtésében is jelentős szerepük van), és normál kereskedelmi repülőutak során végeztek méréseket. Sajnos a műholdas lefedettség nem elég nagy, és a fix mérőállomások száma is alacsony, ezért a légi közlekedés nélkül meglehetősen kevés adat állna rendelkezésre. Az IAGOS nevű szervezet, amely 1994-től gyűjt ózonszintadatokat a repülőkre applikált berendezésekkel, a kutatók rendelkezésére bocsátotta ezeket a mérési eredményeket, így az egész északi féltekét lefedő elemzés készülhetett.

Az elemzések eredménye sajnos nem túl biztató: az egész északi félteke felett az elmúlt 20 évben nőtt a troposzféra ózonmennyisége.

„Ez bizony fontos dolog, mivel azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy igyekszünk csökkenteni az ózonképződéshez szükséges anyagok helyi kibocsátását, globálisan ez mégse működhet igazán jól.” – mondta Audrey Gaudel, a CIRES (a Coloradói Egyetem Környezettudományi Együttműködési Kutatóintézete) szakembere, a kutatás vezetője.

Mind Észak-Amerikában, mind Európában szigorúbb kibocsátási szabályozások léptek életbe ezen időszak alatt, amelyek hatására a talajközeli ózon képződéséhez szükséges előanyagok mennyisége csökkent.

Az ózonnövekedés mértéke a trópusi területek felett volt a legerőteljesebb, és a kutatók úgy vélik, hogy e régiókból jut át máshova is az ózon. Az is kiderült a vizsgálatokból, hogy ott volt a legdrámaibb mértékű a növekedés, ahol korábban igen alacsony ózonszint uralkodott: India, Délkelet-Ázsia, Malajzia, Indonézia területei felett. 1994-2004 között itt volt a legalacsonyabb e légköri gáz mennyisége, míg 2011-2016 közt már rendkívül magas volt az ózonszint.

Mivel a korábbi hasonló összehasonlításokhoz igen kevés adat állt rendelkezésre, azokból nem lehetett helytálló következtetésekre jutni, most azonban szinte a teljes bolygót lefedő adatbázis állt rendelkezésre a több mint 36 000 mérés eredményeként (ez napi átlag 4 mérést jelentett). Az átlagos ózonszint-növekedés 10 évente 5 százalékos volt, annak ellenére, hogy az USA és Európa felett csökkent a mennyisége, tehát e helyeken a szigorúbb légszennyezési szabályozók mindenképp hatottak.

Az a trend is felismerhető volt, hogy minél nagyobb magasságot mértek, annál inkább nőtt az ózon mennyisége, egészen a 12 kilométeres szintig. A kibocsátási adatok és a légkörzési modellek vizsgálata alapján az általános növekedés okának a kutatók a trópusi régiók légszennyezettségének növekedését jelölték meg. Gaudel és munkatársai következő felmérésükben majd e régiót vizsgálják meg részletesebben.

„Szeretnénk megérteni, mi az oka annak, hogy változik az előanyagok és az ózon mennyisége, illetve azt, hogy a légszennyeződés kibocsátásának helyéről miként jut el a távoli régiókba” – mondta Gaudel. Ehhez az összes rendelkezésre álló adatforrást igénybe fogják venni a kutatók, a most is használt IAGOS mellett felmérési kampányok és műholdak méréseit is felhasználják majd.

Forrás: ng.hu