Szimpatika – Tudnivalók a gyermekágyi időszakról a pszichológus szemével

Érdemes tudatosítani azonban azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a várandósságot, a szülést és az azt követő időszakot, a kismama mentális állapotát, ezen keresztül a családi miliőt, és a gyermek fejlődését, ugyanis az anya hogyléte jelentős hatással van a gyermek (egészséges) személyiségfejlődésére.

A szülés utáni (post partum) depresszióról talán mindenki hallott már, fontos azonban tisztázni, hogy ez egy hosszabb ideig fennálló állapot, szemben az ún. baby blues-zal, ami néhány napon, esetleg héten át tart. A szülés utáni depresszió kialakulásában biológiai és hormonális hatások játszanak szerepet, tehát semmiképpen nem akaratlagosan befolyásolható állapotról van szó. Vannak azonban olyan hajlamosító tényezők, amik a kialakulás valószínűségét növelik. Ilyen többek közt a kimerültség, nehéz szülés, perfekcionizmus, alacsony önértékelés, korábbi depressziós epizódok, kapcsolati nehézségek, de egyéb pszichés okok is hozzájárulhatnak a kialakulásához (pl. az édesanya nem érzi magát a helyén a családban). További rizikó tényezők a nem kívánt terhesség, egyedülálló anyaként való gyermekvállalás, sérült gyermek születése, saját édesanyával és/vagy párral való rossz kapcsolat.

A post partum depresszió tünetei viselkedéses, motivációs, kognitív és fizikai szinten is megjelennek: a kismama lehangolt, határozatlan, fáradékony, nem tud aludni, szorong, gyakran dühös, a nehézségekért önmagát hibáztatja, akár gyűlöli is magát azért, mert kudarcai vannak. Negatívan látja a jövőt, úgy érzi, alkalmatlan az anyaságra, akár el is taszítja magától ezt a feladatot, közben pedig erős bűntudatot érez.

Egyáltalán nem ritka problémáról van szó – előfordulási gyakorisága 10-15% –, azonban a szégyenérzet és bűntudat miatt csak a kismamák töredéke kap szakszerű segítséget (maga a post partum depresszió így aluldiagnosztizált). Sajnos pusztán elhatározással, egyedül nem orvosolható a probléma; pszichiáter, pszichológus beavatkozása szükséges: átmenetileg antidepresszáns, illetve hosszútávon pszichoterápia segíthet.

A hangsúly valójában a megelőzésen van: az édesanya a lehetőségekhez képest az első hat hétben igyekezzen pihenni, az apának, hozzátartozóknak meg kell próbálni az édesanyát tehermentesíteni, amennyire csak lehet. A család részéről ez a segítség, illetve az édesanya erőfeszítéseinek elismerése rendkívüli fontossággal bír. Mivel nem egy szándékolt viselkedésről van szó, fontos, hogy a családtagok ne hibáztassák az édesanyát, inkább bátorítsák abban, hogy szakember segítségét kérje.

A post partum depressziót fontos elkülöníteni az ún. gyermekágyi pszichózistól, ugyanis utóbbi esetében az anyának tévképzetei, hallucinációi vannak (pl. a baba bántani akarja, vagy ő akar kárt tenni gyermekében). Fontos szót ejteni továbbá az ún. traumás szülésről, amikor az édesanya számára fizikai értelemben traumatikus a szülés, vagy valamilyen okból kifolyólag a szülés folyamatának megélése jelent traumát a kismama számára – ez a későbbiekben poszttraumás stressz zavart is okozhat.

A táplálás, szoptatás ugyancsak gyakran félelemmel tölti el az édesanyákat. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb azt kiemelni, hogy egy baba szopási nehézségeinek hátterében számtalan ok húzódhat, nem kell azonnal kudarcként megélni azt, ha nem megfelelő a táplálás, sokkal fontosabb kideríteni a mögöttes okokat. Érdemes a helyes szoptatási technika elsajátítására figyelni, illetve tudatosítani, hogy az édesanya túlterheltsége, szorongása is negatívan befolyásolja a szoptatás sikerességét.

A szülésélmény feldolgozása szintén fontos folyamat: noha elsőre azt gondolnánk, ez csak a traumatikus szüléseknél lényeges, minden esetben érdemes ezzel az élmény-csomaggal foglalkozni. A kismamák és édesapák, illetve a közeli hozzátartozók az által, hogy elmesélik élményeiket, félelmeiket, kételyeiket, újra felidézik az eseményeket, és rekonstruálva azokat újra átélhetik érzéseiket, ami lehetőséget nyújt arra, hogy új jelentést tulajdonítsanak az egyes mozzanatoknak, amik korábban esetleg más, negatív érzelmi színezetet kaptak. Az egész folyamat azért rendkívül hasznos, mert segít a kismamáknak abban, hogy önértékelésük helyre álljon, de jótékony hatással van a párkapcsolatra, illetve az anya-gyermek kapcsolatra is, illetve nagyobb valószínűséggel lesz nyitott az édesanya újabb gyermekvállalásra. A szülésélmény feldolgozásának jó indikátora az, hogy miként beszél az édesanya a szülésről: tapasztalat szerint a feldolgozást az jelzi, ha az élménybeszámolóban az érzelmek kvázi kisimulnak, nem jelenik meg az anya mondandójában intenzív szorongás, indulat, vagy csalódottság.

Az édesanyán kívül a babát is lehet segíteni a születés élményének feldolgozásában. A szülői test melege, az ún. „aranyóra” közvetlenül a születés után, vagy a későbbiekben pl. a babamasszázs, hordozás nagyon sokat jelent a baba számára is.

Végezetül látni kell, hogy egy kismamának számos olyan körülménnyel is meg kell vívnia, melyeket nem, vagy csak kis mértékben tud befolyásolni. A babák különböző temperamentummal születnek, illetve a várandósság és szülés az édesanyákban feleleveníti a saját gyermekkori élményeiket, ami érzelmileg ugyancsak felkavaró lehet. Annak ellenére, hogy ez egy érzelmi szempontból nagyon szenzitív szakasz, lehetőséget nyújt arra is, hogy a kismama saját kora gyermekkori sérelmeit, élményeit átdolgozza, tehát felfogható egyfajta reparációs időszaknak is. A nyugodt édesanya képes babája érzelmi állapotára, szükségleteire hangolódni, megnyugtatni, olyan módon viszonyulni hozzá, aminek mentén kiegyensúlyozott gyermek válik az újszülöttből. Nem az az elérendő cél tehát, hogy egy anyuka tökéletes legyen, az „elég jó anya” ugyanis teljes mértékben képes arra, hogy elfogadva saját gyengeségeit, biztonságos bázist nyújtson gyermekének.