A gyerekeim és a történelem

A mögöttünk álló időszak persze senkinek sem volt könnyű: nem volt egyszerű összehangolni, ki mikor dolgozik, melyik gépen melyik gyermeknek van órája, vagy akár milyen felületeken kell leadni a megoldott feladatokat. A gyermekek körüli egész napos teendőkön felül pedig a munkahelyi elvárásoknak is fokozottan meg kellett felelni, mert egy nagyon labilis helyzet alakult ki – legalábbis a mi szféránkban.

Amit szeretnék kiemelni, hogy a gyermekeink kortól függetlenül fantasztikusan vették az akadályokat. Nem zavarta őket, hogy minden tanár más és más felületet használ, és gyakorlatilag reggeltől délutánig tanultak minden nap, abban a közegben, ahol egyébként játszani, pihenni, olvasni, mesét nézni szoktak... Motivációként azzal biztattam őket, hogy a történelem részei lesznek, ami a kicsiknél hál’ Isten ez idáig bejött!

Megdöbbentő volt azért számomra az, hogy igenis rengeteget fejlődhet az emberiség egy mikroszkopikus lény hatására!

Kiderült például, hogy lehet online is oktatni... Ezt így leírni banális – és nem szeretnék senkit megbántani –, de kiderült, hogy a tanárok tudnak e-mailt írni. Sőt! Egy rakás online platformot megtanultak használni úgy, hogy eddig csak és kizárólag az számított, amit az ellenőrzőbe beírtunk, vagy amit egy soha véget nem érő szülői értekezleten meghallgatunk.

A körülöttünk dolgozó multicégeknél kiderült, hogy nem kell hetente repkedni, hanem létezik videokonferencia is, és sorolhatnám a járvány globális pozitív hatásait, de én a lokális előnyöket vettem sorra az elmúlt két hónapból.

Májusban érettségizett másodszülött fiam. Érte nagyon aggódtam, mert a gimnázium vége még „békeidőben” is mindig egy nagy stressz, Ő pedig egy elképesztően lelkiismeretes ember, nem szereti, ha valami nem úgy zajlik, ahogy eltervezte. Büszke vagyok rá, mert a fiam kiválóan állta a sarat, és szerencsére meg is lett a gyümölcse. Azért azt kijelenthetjük, hogy az idei érettségi igen különleges és emlékezetes volt!

Az otthontanulásnak rengeteg előnye van a szülők számára is. Újra megtanultam például a szófajokat, és előjött a nyúltagyamból egy csomó elfelejtett tudás matematikából is. Az angol nyelvet a feladott gyakorlatok miatt napi szinten elkezdtem átismételni, és tanulok németül is, mindezt pedig a gyermekeimnek köszönhetem. Hetente egy összevont szolfézsórát tartok kicsiknek, nagyoknak egyaránt, és a gyakorlást néha szintén összevonjuk kortól és hangszertől függetlenül.

Természetismeretből haladtunk a legtöbbet. Rékával és Dáviddal vetettünk, ültettünk, palántáztunk és minden fázist megörökítünk. Így lesz nyár végére egy kis kerti-naplónk. Bencével letettem a horgászvizsgát, ami azért volt óriási élmény, mert az ember a gyermekével ritkán tölt ki együtt vizsgatesztet. Úgy alakult, hogy két felnőtt gyermekem már velem dolgozik. Szülőként nagyon jó volt látni a munkabírásukat, a nagylányommal és a felnőtt fiammal egy tucat karantén-koncert felvételén dolgozhattunk, ami mind zeneileg, mind pedig a helyszínek miatt felemelő volt!

És ami külön öröm, hogy idén is megünnepelhettük a Dédi szülinapját! A járvány idejében oly divatossá vált erkélykoncertek mintájára egy „gang-koncerttel” köszöntöttük, az újlipótvárosi bérház nagy örömére.

A fentieket a teljesség igénye nélkül írtam le, de azt kijelenthetem, hogy amennyiben én is megérem a dédszülőséget, addigra ezek a fotók már valószínűleg a történelemkönyvek digitális lapjairól köszönnek majd vissza ránk.