A potenciazavar több férfit érint, mint gondolnánk

A potenciazavarok orvoslásának problémája régóta foglalkoztatja az orvosokat. Először 1668-ban írta le egy anatómus, De Graaf a pénisz erekciójához elengedhetetlen vérkeringést. 1902-ben már több száz olyan műtétről számoltak be, melyet az ún. tónustalan potencia miatt végeztek. Igaz, ebben az időben az érzékeny, objektív vizsgálómódszerek hiánya miatt még nem mindig megfelelő indikáció alapján történtek a műtétek, ezért az eredmények rosszak voltak, így a módszer feledésbe merült.

Ezt követően Freud – munkásságával – a potenciazavarok vizsgálatát és gyógyítását a pszichológusok „kezébe adta”. Csak az utóbbi évtizedekben alakultak ki azok a pillanatnyilag csalhatatlannak ismert vizsgálómódszerek, melyekkel pontosan tisztázható a kór oka, és megtervezhető a gyógyítás. Sajnos még az újabb egyetemi tankönyvek is a férfi szexuális zavarai címszó alatt csak röviden foglalkoznak a problémával.

Hazai felmérés hiányában következzék néhány külföldi adat: Németországban három és hétmillió között változik az ismert, átmeneti vagy tartós potenciazavarral küzdő férfiak száma. Egy másik felmérés szerint Hamburgban az utóbbi tíz év alatt napi 1000-3000 férfi keresi fel orvosát különféle potenciazavarok miatt – igaz, ebben a számban a visszatérő betegek is benne foglaltatnak. A szakma jeles prágai képviselője szerint kétszer annyi férfi szenved ettől a betegségtől, mint amennyi a szívkoszorúér-elégtelenséggel bajlódó beteg. (Férfiak és nők együttesen!)

A leghitelesebbnek tartott bostoni felmérés szerint az életkorral egyenes arányban növekszik a potenciazavarral küzdők száma. Méghozzá úgy, hogya 40-70 éves férfiak 52 százaléka küzd a bajjal. A 40 évesek között az arány 39, az 50 éveseknél 48, a 60 éveseknél 61, míg a 70 éveseknél 69 százalék.