A tuberkulózis vagy tbc tünetei és kezelése

A tuberkulózis típusai

A tuberkulózis a leggyakrabban a tüdőt érinti, ezt nevezik tüdőgümőkórnak. A betegség azonban ennél jóval sokoldalúbb, számos szervrendszert megtámadhat. Jellemző, hogy a baktérium a szervezetben elszaporodva gyulladt, baktériumokkal teli gócokat, szaknyelven granulómákat képez. A granulómákban található szövetek egy idő után elhalnak, ami súlyos szövődményeket, például működési zavarokat okozhat. Az is gyakori, hogy a gyulladás gyógyulva összenövéseket okoz, ami szintén komoly szövődményekhez, például működési zavarokhoz vezethet.

A tuberkulózis leggyakoribb típusa a pulmonáris tuberkulózis (tüdőgümőkór), amely során a tüdőben alakulnak ki a gümők. Amennyiben a kórokozók a vérárammal vagy a nyirokárammal elterjednek a szervezetben, tüdőn kívüli vagy szervi tbc-ről beszélünk, amely nagyon sok szervrendszert érinthet.

Hogyan terjed a tbc?

A tbc az esetek túlnyomó többségében a fertőzött személy által kiköhögött, kitüsszögött fertőzött cseppecskékkel terjed (cseppfertőzés). Mivel a tbc elleni vakcina a kötelező csecsemőkori BCG oltás egyik alkotóeleme, a lakosság nagy része valamennyire rezisztens. A gyerekkori oltás ugyanis bár nem biztosít  teljes immunitást, de annyi védelmet igen, hogy a baktérium az esetek jó részében nem képes megmaradni az újonnan megfertőzött szervezetben. Ezért gyakori, hogy az kapja el a tbc-t, akinek valamilyen okból kifolyólag legyengült az immunrendszere. Nagyobb kockázatnak vannak kitéve a HIV-fertőzöttek, a rákosok, az immunszupresszív szereket szedők és a rossz egészségügyi állapotú egyének.

A környezet és az életmód is sokat számít. Manapság a betegek zöme a szegény országokban, rossz higiéniai körülmények között élők közül kerül ki. A legnagyobb kockázatnak azok vannak kitéve, akik nincsenek beoltva, illetve azok, akik nagyon rossz körülmények között élnek (pl. menekültek).

A betegség a fejlett országokban relatíve ritka; a megbetegedések többsége a marginalizált, társadalmilag veszélyeztetett csoportokban fordul elő (hajléktalanok, menekültek, zárt közösségek).

A tbc tünetei

A tbc tüneteit nehéz felismerni, ugyanis nem jellegzetesek. Az általános tünetek az alábbiak:

• fáradékonyság,
• étvágytalanság, fogyás,
• hőemelkedés,
• izzadás (nagyrészt éjszaka).

Ehhez jönnek hozzá a specifikus tünetek. A tüdő érintettsége esetén jellemző a köhögés, a köpetürítés, a nehéz légzés és a mellkasi és háti fájdalom. (Régen azt tartották, hogy tipikus a véres köpet, de ez nem teljesen igaz, ugyanis ez a ritkább tünetek közé tartozik). A súlyos, gyors lefolyású tüdő tbc gyors ütemű fogyással és magas lázzal jelentkezik.

A szervi tbc legfontosabb típusai

• A húgyúti tbc legfontosabb jele a steril pyuria, azaz hiába van genny a vizeletben, a rutin bakteriológiai tenyésztés eredménye negatív. Előrehaladott állapotában előfordulhat véres vizelet, valamint a vese szöveteinek súlyos károsodása is.
• A mellékvese tbc során a mellékvesekérgek károsodnak, ami hormonális zavarokhoz vezethet.
•  A genitális tbc nőknél ráterjedhet a méh üregére, a petevezetékekre és a hashártyára is. A gyulladás képes tönkretenni a méh nyálkahártyáját (endometrium), ami a menstruációs ciklus megszűnéséhez és visszafordíthatatlan meddőséghez vezet.
• Az emésztőszervi tbc előfordulása ma már alacsonyabb, ugyanis a tej hőkezelése elpusztítja azokat a baktériumokat, amelyek a fertőzések nagy részét okozták. Ezzel együtt előfordul, hogy a beteg lenyeli a fertőzött tüdőváladékot, és így kerülnek az emésztőrendszerbe a kórokozók. Súlyos esetben tályogokat, ennek következtében pedig összenövéseket okozhat a belekben.
• A perikardiális tbc a szívburok megbetegedése, ami keringési elégtelenséghez vezethet.
• A központi idegrendszeri tuberkulózis az esetek nagy részében gümős agyhártyagyulladást okoz, amely az agyhártyák összenövéseihez és az agyvízkeringés zavaraihoz vezethet. Ha a fertőzés az agyban képez gócot, akkor epilepsziát is kiválthat.
• A fej-nyaktáji tbc a nyaki és állkapocs alatti nyirokcsomókat érinti, amelyek jelentősen megduzzadnak, emellett sipolyok is képződhetnek.
• A csont-tbc leggyakrabban a mellkasi és ágyéki csigolyákra terjed rá, ahol gyulladást és szövetelhalást okoz. Egy idő után az izmokat is elérheti, ahol hideg tályogot képez, károsítva azokat. A csont-tbc megnöveli a törések valószínűségét.

A szervi tbc során általában romlik az adott szerv keringése, vérzés léphet fel, illetve tipikus a szerv egyre fokozódó működési elégtelensége.

A tbc kezelése

A tuberkulózis diagnózisához több vizsgálatra is szükség van. Tüdő-tbc gyanúja esetén köpetmintát vesznek, amelyet mikroszkóppal megvizsgálnak (saválló baktériumok). Emellett bevett gyakorlat a speciális tenyésztési eljárások, illetve a molekuláris gyorstesztek (pl. PCR) alkalmazása is. Ehhez jönnek hozzá a képalkotó vizsgálatok, például a mellkas-röntgen és a CT. A legmegbízhatóbb eredményt a kitenyésztés adja, ezért általában ezt kell kiegészíteni a többi eljárással.

A tbc kezelése hosszú távú, több hatóanyagot alkalmazó antibiotikumos kezelésből áll. A leggyakoribb kezelési terv hat hónapos, de az orvos dönthet ennél rövidebb vagy hosszabb kezelés mellett is. Figyelembe kell venni a baktérium ellenállóképességét is, ugyanis léteznek multirezisztens, azaz több antibiotikumra nézve is ellenálló törzsek.

Meddig és mikor fertőz a tbc?

A tuberkulózis elsősorban addig fertőző, amíg a beteg köpetében kimutathatók a kórokozók. Ez leginkább a kezeletlen, tüdőt érintő TBC-re jellemző. Az ilyen beteget kórházi körülmények között izolálni kell, általában külön kórteremben, megfelelő légcserével és maszkhasználattal. A fertőzőképesség a kezelés megkezdése után néhány hét alatt fokozatosan csökken, és a legtöbb beteg a terápia 2–3. hetétől már nem tekinthető fertőzőnek. Ennek megállapításához azonban mindig laboratóriumi vizsgálatokra van szükség – az orvos fog dönteni róla, hogy a beteg mikor mehet közösségbe.

Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható vitaminokat!