Szimpatika főoldal

A tojás díszítését és kultikus felhasználását nem a kereszténység kezdeményezte; az egyház egy korábbi gyakorlat kereszténnyé tételére törekedett.
A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép -és Nyugat-Európában kisebb, körülhatárolt területeken elterjedt húsvéti szokás, ahol a tojást általában egyszínűre festik.

Hazánk nagy részén ismert a húsvéti tojás hímzése; legkevésbé az Alföldön alkalmazzák. Magyarországon és a tőle keleti, északi és déli irányban fekvő országokban a batikolás a húsvéti tojás díszítésének jellemző módja.

Pálcára erősített fémcsövecskét, tollcsévét mártogatnak forró méhviaszba, ezzel írják rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére, majd festéklében áztatják vagy főzik. Több szín alkalmazása esetén a világos színűnek szánt részeket is viasszal fedik, majd a felület többi részéről vagy lemossák e színt (ecetes oldattal), vagy tovább festik sötétebb színű festéklében. A kemény viasz lekaparása után a színtelenül maradt díszítmény kirajzolódik.

Az e technikához tartozó díszítménykincs egy része igen egyszerű, a felület rendszeres felosztásán és néhány elemi díszítőelem variálásán alapul (egyes elemek az ősrégészeti anyagban, ill. az ókori magas kultúrák szimbólumai és a Közel-Keleten ma is használt mágikus jelek között lelhetők fel); más részét reneszánsz eredetű hímzés- és kerámia-ornamentikából vették át.

A régiesebb ornamentika meglehetősen egyöntetű egész elterjedési területén; a reneszánsz eredetű motívumkincs meghonosodásának mértéke különböző (legelterjedtebb a magyar és jugoszláv anyagban).

A Hagyományok Háza bemutatja, hogyan tanulhatjuk meg és alkalmazhatjuk könnyedén az írókázást a húsvéti tojások díszítésekor: