Szimpatika – 12 könyv, amivel otthonról is bejárhatod a világot

Gerald Durrell: Korfu-trilógia

A szerző neve garancia a tökéletes kikapcsolódásra: minden könyvében új tájakat és állatfajokat ismerhetünk meg, miközben könnyesre kacagjuk magunkat az emberi (és olykor állati) viselkedés kiszámíthatatlan furcsaságain. A Korfu-trilógia (Családom és egyéb állatfajták; Madarak, vadak, rokonok; Istenek kertje) különösen kedves volt az író számára, hiszen gyerekkori élményeit örökíti meg benne. A görög szigeten töltött idő egyfajta aranykorrá nemesedett a saját szemében felnőtt évei során, és furcsamód az olvasók is így tekintenek rá: a Durrell rajongók kollektív tudatának része lett a Korfun megtapasztalt szabadság és kiteljesedés, ami szerencsére bármikor újra átélhető, hiszen csak le kell emelni a könyve(ke)t a polcról.

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz

A költőként, múzeumpedagógusként és novellistaként is aktív Molnár Krisztina Rita csodálatosan ráérzett arra, hogyan kell olyan ifjúsági regényeket írni, amelyeket aztán a felnőttek is örömmel olvasnak. A Kréta-rajz egyfajta spin-off: a Maléna Kertje című könyvből megismert baráti hármas nyári kalandjait nyújtja át az olvasóknak napló formájában. A három gyerek nagyon különbözőképpen tölti a szünidőt: egyikük otthon marad, de cserébe fölfedezi az írás szabadító erejét, másikuk egy Nógrád megyei kis faluban bandázik az unokatesókkal, a harmadik (mondhatnánk, hogy a legszerencsésebb, de az író szándékosan nem tesz értékbeli különbséget a háromféle nyaralás között) pedig egy varázslatos görög szigeten, Krétán ismerkedik az európai kultúra bölcsőjének kincseivel.

Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

A világirodalom egyik nagyágyúja: úgy hat az olvasóra, mint egy testes, nehéz vörösbor, egészségre gyakorolt pozitív hatása azonnali és megkérdőjelezhetetlen. Amikor Camus 1957-ben átvette a Nobel-díjat (hm, A pestis mint újabb olvasmányötlet nehéz időkre?), beszédében megjegyezte, hogy a másik jelölt, Nikosz Kazantzakisz „százszor jobban” megérdemelte volna a kitüntetést. A görög írót még összesen kilenc alkalommal jelölték a rangos irodalmi elismerésre, de ne ezért olvassuk el a könyvet, hanem azért, mert reményt ad - Krétán még a legbesavanyodottabb könyvmolyok is új életre kelhetnek. A módszer nem is olyan bonyolult: épüljünk be a helyi közösség életébe, engedjünk a szépasszonyok csábításának, vesztegessünk el egy lignitbányát száz nap alatt, aztán vigadjunk sírva a tengerparton.
 

Jack London: Farkasvér

Miért feltételeznénk, hogy csak a napsütötte mediterrán vidékek késztetik álmodozásra az olvasót? Akit a sarkvidéki hideg vonz inkább, az maximálisan megtalálja a számítását Jack London írásaiban. Klausztrofóbiával küzdőknek és gyöngébb idegzetűeknek nem ajánlott (a Farkasvér első fejezete már biztosan rájuk hozza a pánikrohamot), de a kitartókat az író megjutalmazza: csodálatos leírásokkal a határtalan északi vadonról, ahol az ember íme, tanúja lehet egy különleges élőlény születésének, öntudatra ébredésének, fejlődésének, pokolra kerülésének, majd megmenekülésének. Vannak a Vadon szavával páros kiadásai is, izgalmas dolog egymás után olvasni a két ellentétes irányú történetet. A minap hallottam, ahogy egy tv-film szereplője így szólt a fiához: „Jack Londont olvasol? Az jó. Férfinak való. Ölj vagy megölnek, falj vagy felfalnak.” Hát igen, tulajdonképpen erről szól ez a könyv. Meg egy kicsit arról, hogy néha, sok türelemmel és szeretettel, megmenthetünk egy lelket.

Robert Franklin Leslie: A Medvék - és Én

Mi lett volna, ha Jack London a kutyák helyett a mackókat szereti? Hát megírta volna ezt a könyvet, így viszont nem ő írta meg, hanem Robert Franklin Leslie, akinek az életéről nem sokat tudunk azon kívül, hogy ő is szeretett a vadonban kalandozni, és szerencsénkre a tapasztalatait sem volt rest papírra vetni közben. Ez a különleges memoár még mindig a hidegtűrő olvasóknak kedvez: egy fiatal aranyásó Kanadában, távol a civilizációtól, három elárvult medvebocsot talál, befogadja a kis állatokat és igyekszik őket az életre nevelni. Gyönyörködtető leírások, a felelős (vad)állattartás hullámhegyei és hullámvölgyei, szabad, kötöttségektől mentes élet a vadonban. Kell ennél több ?

James Herriot: Az állatorvos is nős ember

Yorkshire megye Angliában azért már nem a vadon, cserébe viszont Európa-szerte híres kedvezőtlen időjárásáról és keménykötésű lakosairól. James Herriot például egy vidéki állatorvos megpróbáltatásait tárja elénk, méghozzá roppant szellemes és szórakoztató stílusban. A 40-es években játszódó önéletrajzi regény tanúsága szerint ugyanis a vidéki állatorvos egyfajta Jolly Joker: ugyanolyan sikerrel vethető be farfekvéses borjak, felfúvódott birkák és elütött kutyák kezelésére, sőt a hét minden napján 24 órás ügyeletben van, egyszóval arca lehetne a #NotAllHeroesWearCapes mozgalomnak. A hősök köztünk élnek.

A cikk folytatása itt olvasható.

Forrás: Kultúrpart