Végül is hol nyugszik Petőfi?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerző: Kalmár András
1989. július 18-án Morvai Ferenc vállalkozó, akit az akkori sajtó csak „kazánkirályként” emlegetett, az általa finanszírozott Petőfi-kutatóexpedíció vezetőjeként a Bajkál-tó közelében fekvő Barguzinban megtalálta Petőfi Sándor földi maradványait. Ez az év amúgy is beírta magát a világtörténelembe, de Magyarország számára is sorsfordító év volt – nem utolsósorban 1848 miatt:
„A diktatórikus hatalommal szembenálló szervezetek 1989. március 15-én százezres tömeggyűlést tartottak Budapesten, ahol szimbolikusan lefoglalták a Magyar Televízió székházát, demonstrálva, hogy az intézmény az egész nemzeté és nem a kormányhatalomé. Az eseményen Cserhalmi György színművész felolvasta a tizenkét pontba tömörített követeléseket, amelyek az 1848-as tizenkét pont és az 1956-os műegyetemi pontok alapján lettek aktualizálva, ezek többek között a többpártrendszer biztosításáról, a jogállamiságról, a szólás- és sajtószabadságról, valamint egy valóban független Magyarország megteremtéséről szóltak.” – írja a Múlt-Kor.

Grafika: © Kultúrpart

A forradalom – sőt, az összes magyar forradalom – ott volt a levegőben, és az, hogy a legfontosabb, legszerethetőbb és irodalmi szempontból a legértékesebb nemzeti hősünk is végre megleli végső nyughelyét, a kevéssel korábban újratemetett Nagy Imre után, csábító dramaturgiának tűnhetett az expedíció résztvevőinek.

De hogyan is kezdődött ez az egész?

Petőfi a tankönyvek szerint 1849. július 31-én a segesvári csatában vesztette életét, holttestét pedig az ütközet után jeltelen tömegsírban földelték el. Mivel halálnak nem volt szemtanúja, a 19. század második felétől egyrészt rengeteg ál-Petőfi bukkant fel, másrészt elterjedt az a nézet, hogy a költő túlélte az ütközetet, fogságba esett, és Oroszországban halt meg. Ez a legenda már majdnem elenyészni látszott, amikor is 1984-ben egy nagy visszhangot kiváltó írás jelent meg Vaszil Vaszilovics Pahrija, munkácsi szerző tollából, a barguzini Petőfi-legendáról. Pahrija egy korábbi forrásra hivatkozik, Svigel Ferenc zentai, első világháborús hadifogoly visszaemlékezésére, aki orosz fogságba esett, és Barguzin környékére került. Itt hallott arról a magyarról, aki a helyiek emlékezete szerint szintén hadifogolyként került a környékre, 1849-ben, és Alexander Petrovicsnak hívták.

Kéri Edit, az '56-os tevékenységéért meghurcolt színésznőt egy rádióriport inspirálta arra, hogy Petőfi csontjait felkutassa. Vállalkozásához szponzort keresvén megkörnyékezte a kor nagy mecénásait, Soros Györgyöt, Béres Józsefet, Rubik Ernőt és a korszak egyik legkülönösebb kulturális filantrópját, Spéter Erzsébetet is, azonban az extrém kalandot végül nagyrészt Morvai Ferenc, a nagyrédei Megamorv Kft. alapítója finanszírozta.

1989 júliusában az expedíció elindult a Petőfinek tulajdonított sír felkutatására és feltárására. Morvainak sikerült megnyernie többek között Kiszely István antropológust, aki komoly szaktekintélynek örvendett, ugyanakkor ezt számos kollégája megkérdőjelezte. A szükséges engedélyek beszerzése után Morvai expedíciója beazonosította a Petőfinek tulajdonított sírt a barguzini temetőben, majd 1989. július 16-án hozzáfogtak a sír feltárásához. Az előkerült csontmaradványokat Kiszely István és kollégái vizsgálták meg először.

Az antropológus 25 olyan jellegzetességet azonosított a csontmaradványokon, amelyek az egykorú dokumentumok alapján Petőfi testalkatára voltak jellemzőek. Ezek közül is kiemelkedett a koponya néhány olyan anatómiai sajátossága, amit a Petőfiről fennmaradt egyetlen, 1844-ben készített daugerotípia alapján azonosítottak be. A csontvázelemek morfológiai vizsgálatából és a 25 megállapított azonosító jegyből Kiszely arra a következtetésre jutott, hogy a csontváz Petőfi Sándor földi maradványa.

A Magyar Tudományos Akadémia 1989 novemberében szakértői bizottságot állított fel a csontmaradványok további vizsgálatára, a bizottság vezetésével pedig Harsányi László igazságügyi orvosprofesszort bízták meg. A bizottság tagjai Farkas Gyula antropológusprofesszor, Lengyel Imre orvosprofesszor, Valerij Pavlovics Alekszejev antropológusprofesszor, Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Gromov igazságügyi orvosprofesszor voltak.

Folytatás a Kultúrparton!

Szimpatika akció

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!