Végre megértheted, miről beszélt Einstein valójában?
Mintha be lennénk oltva okosság ellen!
Pedig a hiba nem (nem csak!) bennünk van, az oktatás már a kezdetektől arra kondicionál minket, hogy vannak olyan őrülten okos emberek, akiknek a szellemi teljesítményéhez nem nőhetünk fel.
Jim Holt könyve – a megértés forradalma
Az 1954-ben született Jim Holt, amerikai filozófus és esszéista úgy tesz, mintha ezek – az emberek többségében létező – határok, gátlások és tudománnyal szembeni komplexusok nem is léteznének. Miközben felfedezéseik értékét és nagyságát egyetlen pillanatra sem próbálja csorbítani, azt is megmutatja, hogy ezek a „nagy koponyák” is emberek. Elsősorban esendő emberek – hibákkal, bűnökkel, tévedésekkel, hiúságokkal, fóbiákkal, felesleges és jogos félelmekkel, kilengésekkel, gyarlósággal… és lenyűgözően nagy gondolatokkal. Persze, ez így még lehetne a bulvár legmélyebb bugyra is, de Jim Holt érti azt, amiről mesél.
Sőt, nem csak érti, de a hétköznapi olvasó számára is befogadhatóvá tudja tenni. Úgy, hogy közben nem veszik el a gondolat szépsége! Jim Holt eltünteti a pátoszt, s levakarja a tudományos és filozófiai tolvajnyelvet – amire a gondolat/felfedezés megszületéséhez nyilván szükség volt –, s megmutatja a lényeget. Egyszerűsít, ha kell/lehet, de jó arányérzékkel teszi ezt, s nem csonkítva-lebutítva mutatja be a gondolat/gondolkodás szépségét, hanem kiemelve a lényeget.
Ráadásul még vicces is!
Jim Holt stílusa tényleg sziporkázó, s a jó helyre jókor elhelyezett poénok – összekacsintások az olvasóval – lehetővé teszik, hogy a leghosszabb fejezetek, vagy a legbonyolultabb problémák kapcsán se lankadjon a figyelem, és ne szűnjön meg az érdeklődés. Az esszék önállóan is olvashatók, de a közöttük felfedezhető összefüggések – a felfedezéseket egymáshoz kötő titkos szálak – egymáshoz fűzik a könyv legkülönbözőbb részeit. Olyan szoros és zárt egységként mutatják be azt, ami az értelem peremén zajlik, hogy az tényleg bámulatos. Lenyűgöző!
A szerző a magas tudomány megközelíthetetlenségének érzését lerombolva azt is érthetővé teszi, hogy nem létezik külön „humán” és/vagy „reál”, mert ez a két terület nem elválasztható egymástól… jobban egymáshoz tartoznak, mint az érem két oldala, hiszen át- és átjárják egymást. Az igazán furcsa, hogy ez leginkább a matematika, a „tiszta matematika” kapcsán válik egészen szembetűnővé.
Forrás: LIBRARIUS
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Egy kézzel élők mindennapjait segíti a Semmelweis Egyetem videósorozata
- Egy betegség, amely fellángol a kávétól
- Ha próbára tesz a hőség
- Utazás ételallergiával
- Miért vagyunk boldogabbak, ha nyaralunk?
- Az első csonttörést újabb követheti, ha csontritkulás áll a hátterében
- 6 esti szokás, amitől boldogan indul majd a reggel
- Ingadozó testsúly, rossz közérzet, hiányzó nyári csúcsforma?
- Ezért fáradtak nyáron a magyarok
- Egészségünk „ujjlenyomata”, a mikrobióta
- Egy új korszak apái
- Janicsák Veca: „Tartani az egyensúlyt testben és lélekben”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!