Szimpatika – Sportomiglan, sportodiglan

– Jaj, a mozgás az nem tréfadolog. A menyem elment síelni, hiába mondtam neki, hogy az extrém sportokkal vigyázni kell. Már a kölcsönzőben combon szúrta magát a síbottal, hogy a fiam vihette kórházba tetanusz injekcióért. De még így is jobban járt, mint a burkolós Jani, aki megcsúszott a hüttében, és magára rántott egy tálca forraltbort, hogy szó szerint lesült a bőr a képéről. Mondjuk ahogy nálunk fugázott, azér’ időszerű volt.

– Régen nem volt ennyi baleset, mert hónap ötödikéig fixen bedobálta mindenki a fizetést a kocsma félkarú rablójába, aztán nem kombinált, hogy hova menjen sportolni. De manapság bizony az évnek ebben a szakában hullik a férgese. A Munkácsy Krisztián is tette a szépet a daueros Barbinak kinn a tón, oszt eladdig pirulettezett, hogy belepirulettezte magát a horgászlékbe. Az Irmai doktorúr sparhert mellett melegítette föl annyira a gyereket, hogy ki lehessen szedni a mellkasából a sok horgot, meg kukoricás csalit. Egy darabig nem lesz leszúrt Rittberger, az már hétszentség.

– Veszély az van doszt. Unokaöcsém futásba sérült bele. Kergette a 3 mázsás Gertrúd disznót, fogni a lábát, míg megbökik, de az vágtatott körbe-körbe a falun, hogy az üldözőknek minduntalan meg kellett állniuk a Hófehérke italmérés és kutyakozmetikában egy frissítő pálinkára. A hetedik kör után a Ferkó gyerek már szűken vette a főtéren a kanyart, és lefejelte a setétséggel küzdő nonfiguratív Hunyadi szobor ingyen wifi elosztóját. Két zacskó fagyasztott epret nyomtunk a homlokán a puklira, akkora volt. Ki is olvadt, kénytelenek voltunk a hurkába keverni, pikáns is lett. Gertrúd meg csak délután pusztult el, amikor elütötte a 17.20-as gyári busz. Úgy húzták haza vonóhorgon. Pörzsölni se kellett, mer lecsiszolódott a szőre a falu térkövén.

– Csak a gond mindég ilyentájt. Unokám is hagyományőrző farsangkor. Mohácsi busó jelmezben riogatja az utca népét Barcelonában. Aszondja pörformansz. A spanyolok meg dobálják neki a sok eurót, mert még sosem láttak ilyet. A böszme nagy birkabőrbe ájulásig izzad, mert az ugye a régi magyar telekre lett kitalálva, nem az enyhe spanyolra. Hát a múltkor úgy megszédült, hogy elokádta magát a maszkban. Az volt ám csak az igazi pörformansz.

– Ne is mondd a farsangot. Máig hasogat a csuklóm. Egy álló hétig kötöttem a kis Vanesszának pókember kezeslábost, hogy szakasztott olyan legyen, mint az Alibabán az a 2 dollár húsz centes. Dehogy vesszük a netről a kínai gagyit. Végül mégis a művelődési ház gondnoka nyert, mint Csubakka. Pedig jelmeze se volt, csak ledobta a pólóját, hogy légtelenítse a radiátorokat.

– Jaj már én sem bírom a farsangi készülődést. Régen az egész utcának én sütöttem csörögefánkot, meg se kottyant. Most meg attól rakoncátlankodik a derekam, hogy a menyem végett vegán brownie-t kellett készítenem. Szegény uram azt hitte, stefánia vagdalt, kereste benne a keménytojást.

– De azért finom?

– Hát, ha ilyennek kell lennie, akkor biztos. Na már az én számom jön. Jobbulást a családnak.

– Köszönöm drágám. Vigyázzatok magatokra! Óvatosan a sok mozgással!