Szimpatika – Iskolafóbia, avagy hogy lesz mumus az iskola

A helyzet minden szülőnek ismerős, de vannak gyerekek, akikkel ez nagyon gyakran fordul elő.

Eleinte sokszor csak betegesebbnek tűnik, sokat hiányzik okkal, aztán azon kapják a szülők magukat, hogy gyerekük már rengeteget hiányzott! Mire szakemberhez fordulnak, kifogyott a keret, marad a tehetetlenség.

De hogyan jut el egy gyerek idáig?

A fóbia szó félelemre, szorongásra utal. Ha hosszú idő után új közösségbe kerül a gyerek, és nem elég ügyes a beilleszkedésben, ráadásul az új társai nem segítőkészek, vagy az elején érte valami rossz élmény, kialakulhat az iskolafóbia.

Iskolafóbia, mitől alakulhat ki?

Egy új iskolában lehet más a követelmény szint, mint az előzőben volt. Ha gyerekünk úgy érzi, magas az elvárás, nem fogja tudni teljesíteni, sok kudarc éri rövid időn belül, szintén elkezdhet a fent leírt módon viselkedni. Néha az is előfordul, hogy az iskola nem változik, csak éri a gyereket egy trauma, akár a nyári táborban, és szeptemberben már nem akar, nem tud iskolába menni.

A félelmek nem csak az iskolához kötődhetnek, ha a szülők kapcsolata megromlik, esetleg az egyik családtag egészségi állapota romlik meg, vagy máshogy válik a gyerek otthoni élete bizonytalanná, szintén megjelenhet a szorongás. Ilyenkor nem az iskolától fél, hanem a családjától fél elindulni.

Lehet, hogy a gyermek maga esett át egy komolyabb betegségen, sokat kihagyva a suliból. Mikor visszamegy, szembesül a lemaradással, úgy érzi, nem tudja pótolni, elveszítette korábbi pozícióját a jó tanulók között. A szülők pedig nagyon nehezen tudnak szigorúak lenni a gyerekükkel, akiért nemrég még aggódni kellett, és mire szigorítanának, már nagyon intenzív hisztiket produkál gyerekük.

Előfordul azonban az is, hogy nem szorong a gyerek semmitől, egyszerűen csak szívesebben marad otthon például a számítógépen játszani, és átmenetileg a szülőnek jól is jön, például nem marad egyedül a beteg nagymama. Csak egy idő múlva lehetetlen kirobbantani a lakásból a gyereket, és különben is, egész éjjel gépezett, nem is tud felkelni reggel. Ebben az esetben természetesen nem beszélhetünk fóbiáról, ez pusztán csak rossz szülői döntések eredménye.

A törvények szigorúak az iskolai hiányzások tekintetében.

A sulinak rögtön jeleznie kell, amikor a gyerek igazolatlanul hiányzik. Igazolt hiányzás sem lehet bármennyi, 250 óra után évet kell ismételni. Eleinte a vajszívű gyerekorvos ad igazolást, látszólag áthidalható a probléma. De a 250 óra hamar eltelik, október végére már alig marad belőle. És a szakember sem tud egy nap alatt segíteni, egy sikeres terápia is sokszor hónapokig eltart.

És hogy miért ilyen szigorúak a törvények?

Ha egy gyerek kimarad az iskolából, akkor nem kapja meg a képességei szerinti képzést, képzetlenül pedig sokkal kisebb esélye lesz olyan munkát találni, amiből meg tud élni. Ha valaki elszokik a közösségbe járástól, a napi kötöttségektől, nagyon nehezen tud visszaszokni. Egy egészséges tizenéves nem otthon ül, hanem a kortársaival van legszívesebben. Ha ebben a korban nem tud valaki naponta bemenni az iskolába, hogy fog tudni később naponta bemenni egy munkahelyre? Az iskolába nem járás tehát veszélyeztető, a felnőtté váló gyerek társadalmi beilleszkedését és későbbi önálló életvitelét veszélyezteti.

A szakemberek igyekeznek feltárni az iskolába nem járás okát, és azon segíteni.

Ezzel párhuzamosan elkezdik a gyereket visszaszoktatni az iskolába. Természetesen a szülőkkel is kell dolgozni, hiszen elég erőseknek kell lenniük ahhoz, hogy elérjék a változást gyereküknél! A terápiában pedig a gyerek félelmeit próbáljuk feloldani.

Fel szokott még merülni a szülőkben a magántanulóság ötlete, amit a legritkább esetben javaslunk csak. Ugyanis nem oldja meg a problémát, csak elhúzza és megerősíti. A gyerekeknek kortárs közegbe kell járniuk, ha a közeg nem megfelelő, másikat kell keresni, de a gyerek kiemelése a kortárs közegből kifejezetten káros a fejlődésére nézve! Ezért a cél: vissza az iskolába!

Forrás : Heim Pál Gyermekkórház