Kortytalanul

Kedves Munkácsyné Nagyistók Katalin!

Kedves férje azzal jelentkezett újévkor elvonókúránkon, hogy elhatározta, többet nem iszik. Annál többet tényleg nem lehet, mint amikor becsöngetett hozzánk. Olyan magas volt a véralkoholszintje, hogy megtiltottuk egy kilométeres körzetében a dohányzást, nehogy berobbanjon.

Elmondása szerint csak alkalmakkor iszik, akkor is mértékkel. Bekértük a szilveszter estéről a Ne-Pál Inka koktélbár biztonsági kamerájának felvételeit. A videón jól látszik, hogy férje 32 Unikumra 7 deci törkölyt fogyasztott 15 korsó sörrel, mielőtt hazavezetett. Munkácsy úr azzal indokolta tettét, hogy a tánctól eléhezve kitunkolt egy zsömlével egy egész tepsi hurkazsírt. Nem szerette volna, ha a fűszeres zsír az aortájára rakódik keringési zavarokat okozva, így gondolta, feloldja mérsékelt alkoholbevitellel.

Az elvonást a fokozatosság elveit betartva kezdtük meg, hiszen Lajos úr 30 éve indítja a napot a kisboltban Hubertussal, népszerű nevén csavaros kiflivel. Férje elmondta, a kupak reccsenésekor arra gondol, bár a főnöke nyakát tekerhetné ki így. És mivel a közép-, felső- és csúcsvezetőket is beleértve 17 főnöke van, a sarki bolt bevételének jelentős részét ő adja minden nap.

Az első időszakban akadtak nehézségek, amikor jelentkeztek nála az elvonási tünetek. Suttyomban mindig dianás cukorkát próbált meg az orrába dugva feloldani. Kisebb felháborodást okozott az is, amikor intézményünk kápolnájában kitépte Dezső atya kezéből a misebort, és mire megakadályozhattuk volna, megitta szenteltvízzel nagyfröccsbe’.

Közvetlen környezete hozzáállása sem segített. Látogatáskor régi barátai furfangos módon próbáltak meg alkoholt becsempészni. Nem lepődtünk meg, hogy az almapaprika tisztaszeszben ázott a dunsztosüvegben, és hogy a Kinder tojások csokilikőrt rejtettek. Az azonban még sok éves tapasztalattal is ámulatba ejtett, hogy a testüregi motozáskor Munkácsy úr sógorának alfeléből három hétdecis vodkásüveget távolított el kollégánk. Egyik vélhetőleg ki sem lett fizetve, mert még ott volt a nyakán a bolti csipogó.

A környezeti hatások kontrollja mellett több évtized megszokásain kellett változtatnunk. Lajos korábban nehezen tudott elképzelni hányás nélküli névnapot, vagy olyan lakodalmat, ahol nem verekszenek össze a menyasszony és a vőlegény rokonai. Hosszú ideig tartott, míg hétköznapi szólásaiból eltűntek az olyan kifejezések, mint: „Pálinkás jóreggelt!”, a „rumot vagy rúgok” vagy az „Aki magyar, addig iszik, míg a koporsóba teszik”.

Lassan jelentkeznek nála a gyógyulás tünetei. A dezodort már nem a szájába fújja, és nagy örömünkre a vérvételnél sem eszi meg az alkoholos lemosó gézdarabokat.

Persze még újra meg kell tanulnia józanul kerékpározni és gépjárművet vezetni. Az is újdonság Munkácsy úr számára, hogy a cukrászdákban édességet is lehet kapni. Örülünk, hogy a család is hozzájárul a gyógyulási folyamathoz. Köszönjük, hogy kidobták a „Sört hoztál?” feliratú lábtörlőt, és a „Ki az urát szereti, egy kupicát tölt neki” hímzéses pajzán falvédőt.

Érdemes felkészülniük a továbbiakra. Amikor Munkácsy úr gyógyultan távozik intézetünkből, könnyen újra az ital rabja lehet. Tudjuk, hogy a kávé íze furcsa konyak nélkül minden magyar családban, és a disznóölés előtt sem forró kakaót isznak hagyományosan, mégis kérjük, ne traktálják Lajost. Kerüljék a „Mi van, csaj vagy?!” vagy a „Vizet iszol? Abban halak dugnak!” felkiáltásokat. Bár hazánkban a sör folyékony kenyér, mégis igyekezzenek Munkácsy urat rászoktatni a szilárd kenyérre.

Reméljük, kedves férjeura a jövőben sikeresen absztinens marad. Erre iszunk is a kollégákkal egy áldomást. Egészségükre!