Szimpatika – Tíz mozifilm 2019-ből, amit látnod kellett volna

Bolti tolvajok

Az ázsiai filmek mindig is nehezen találták meg az utat a hazai nézők szívéhez, pedig a Bolti tolvajok - egy-két látványos kulturális vonását leszámítva - igencsak egyetemes üzenettel bír. Az alkotás elmélkedéséből pedig az év egyik legkedvesebb, legszerethetőbb filmélménye bontakozik ki: a bő két órás játékidő végére legszívesebben mi is ennek a törvényen kívüli, fogadott családnak a tagjává válnánk.

A rendszer

"Mi újat mondhat nekünk Nyugat-Európa a korrupcióról?" - gondolhatták a magyar nézők A rendszer láttán, pedig Rodrigo Sorogoyen mozija alapvetően nem a politikai mocsokságok feltárásban jeleskedik, hanem abban, ahogyan bukott hőse történetét egy már-már szatírába hajló paranoiathrillerré formálja, és végül felteszi a kérdést: megbocsáthatjuk-e valakinek a vétkeit, csak mert tettestársait is magával akar rántani? A rendszer dinamikus egysnitteseinél már csak megválaszolhatatlan morális dilemmái izgalmasabbak.

Monos

Korábban lefilmezhetetlennek tartott tájakon játszódik Alejandro Landes sajátos fogalmazásmódú alkotása, amely egy csapat drogkartell-gyerekkatona viszontagságait ábrázolja. A Monost bár első látásra A legyek ura lázálomszerű parafrázisának tűnhet, valójában elsősorban arról szól, milyen váratlanul, mégis kérlelhetetlenül mérgezi meg az erőszaknak már csak a távoli tudata is a gyermeki ártatlanságot.  A filmről itt írtunk bővebben.

Arc

A környező országok filmművészetére már csak azért is érdemes odafigyelnünk, mert például ez a lengyel mű is annyira ízig-vérig kelet-európai, hogy akár magyar is lehetne. Az Arc egy arcátültetéses baleset sztoriján keresztül mutatja be, hogyan válik egy vidéki falu idilli közege elviselhetetlen pokollá, teszi mindezt egyszerre szívbe markolóan és frappáns humorral. A filmről itt írtunk bővebben.

FOMO - Megosztod és uralkodsz

A magyar film elmúlt néhány évének sikerei ellenére nincs könnyű dolga azoknak a produkcióknak, amelyek mögött nincs milliárdos büdzsé és ennek megfelelő forgalmazói támogatás. Hartung Attila alkotásában ugyanakkor valahol kódolva is volt a bukás: a Z-generáció nyelvén beszél olyan témákról, amelyek nemcsak a fiatalok, de az egész társadalom számára kellemetlen igazságként hathatnak, ugyanakkor éppen ezért figyelemre méltó darab a FOMO. A filmről itt írtunk bővebben. 

Eksztázis

Gaspar Noé legújabb agymenése szó szerint egy drogtrip, hiszen pontosan arról szól, hogy hogyan tép be véletlenül egy tánctársulat. A mozgással, bámulatos világítással és kameramunkával elmesélt történet egyszerre filmtechnikai bravúr és nyers, zsigeri portréja annak, amikor kéttucat ember teljes mértékben kivetkőzik magából - vitathatatlanul az év legkülönlegesebb filmélménye az Eksztázis. A filmről itt írtunk bővebben.

Kafarnaum - A remény útja

Sok történetet láttunk már a vásznon a harmadik világ nyomortelepein tengődő gyerekekről (és felnőttekről), de a libanoni Kafarnaum mégis más: az Oscar-jelölésig jutó darab öncélú sajnáltatás helyett képes egészen a mélyére ásni annak, hogyan termeli újra magát a nyomor saját közegében. Tiszteletre méltó őszinteséggel mutatja meg, hogy a nincstelenségből még a lopás és csalás sem juttat ki, és a címben jelölt remény valójában egyáltalán nem létezik. A filmről itt írtunk bővebben.

Még egy nap élet

A felnőtt animációs film nem számít kifejezetten sikeres műfajnak a hazai porondon (sem), főleg, ha egyébként egy dokumentumfilmes betétekkel fűszerezett háborús memoárról van szó, mint a Még egy nap élet esetében. A produkció élőszereplős-rajzfilmes keveréke, egy kommunista kiáltvánnyal is felérő konklúziói ugyan zavarba ejtőek lehetnek, de lírai, álomszerű képei elképesztően hatásosak, és képesek új szemszögből ábrázolni a háború sokszor lerágott csontként ható témáját.

Testvérlövészek

Ma már a western sem számít százezreket megmozgató műfajnak, ráadásul a Testvérlövészek igazából nem is western, hanem kétórás, némiképp eseménytelen elmélkedés a Vadnyugat férfiképéről. Jacques Audiard műve egészen új kontextusba helyezi, a maszkulinitás és a barátságok szempontjából vizsgálja a törvényen kívüli vidék kegyetlen világát, az eredmény pedig egyszerre elgondolkodtató és letaglózó.

Valan - Az angyalok völgye

Bagota Béla krimijének több nézője volt, mint a lista számos szereplőjének együttvéve, azonban még így is botrányosan kevesen látták. Pedig nemcsak komplex társadalomképet festő krimije, hamisítatlan skandináv hangulata, hanem elsőfilmes alkotás létére igencsak biztos kezű rendezése miatt is figyelemre méltó a Valan - bár tény, hogy a rutinos krimirajongók pikk-pakk megoldják a történet jelentette feladványt. 

Forrás: Kultúrpart, szöveg: Becságh Dániel