Szimpatika – Egy izgalmas hely a belvárosban

A tulajdonos és üzemeltető Istvánkó Bea szívesen és készségesen mesél szakmai szerelemgyerekéről, aminek koncepcióját és ötletét már régóta dédelgette magában, csak nem sejtette, hogy ilyen hamar elérkezik majd az a pont az életében, amikor döntenie kell: művészettörténészként és kurátorként beleragad az intézményesített művészeti közegbe, vagy kilép belőle és függetlenként a saját lábára áll.

Decemberben lesz két éve, hogy az utóbbi mellett döntött, és megvásárolt egy nyolcadik kerületi pincét, ahol megszületett Budapest első – és máig egyetlen – művészeti szakkönyvesboltja. A döntéshez kellett némi kurázsi és elhivatottság, de Bea úgy gondolta, hogy egy kétmilliós városban csak elfér legalább egy ilyen jellegű szakmai bolt, és igaza lett.

Az ISBN könyvesbolt részlegében tehát főleg kortárs művészettel foglalkozó könyveket, albumokat és művészkönyveket találunk, illetve helyet kap egy fontos kultúrmisszió is: az ISBN-számmal nem rendelkező, művészi igényű nyomtatványok és zinek gyűjtése, katalogizálása és digitális adatbázisba való rendezése is. Ezek a kiadványok ugyanis abban a pillanatban tűnnek el a rendszerből, amit elfogy belőlük az utolsó példány is, így nagyon nehéz őket felkutatni, összegyűjteni és rendszerezni, holott a magyar – és a térségi – underground kultúra fontos és színes underground kultúrájának élő és őszinte lenyomatai.

Bea tehát nem csak a magyar és a környező országok kortárs művészetével és művészeivel, illetve a művészetfilozófiával foglalkozik, hanem azzal is, hogy a fősodor, illetve a mainstream számára nem mindig látható irányzatok és független művészek alkotásai is fennmaradjanak. Ez az anyag remek és igen mély kutatási témát biztosíthat bárkinek, aki szeretne egy kicsit elmélyedni valami nagyon másban, mint amihez eddig hozzászokott.

A bizományi rendszerben működő könyvesbolt másik fontos célja, hogy a nyilvánosság számára is elérhetővé tegyen kiállítási katalógusokat, pályázati pénzekből megvalósult intézményi kiadványokat és művészkönyveket, amelyekben terjesztésére már az adott intézménynek nincs, vagy csak nagyon kevés kapacitása lenne. Bea ezzel a problémával akkor találkozott, amikor még az állami intézményrendszeren belül dolgozott: számos könyv porosodik raktárakban, irodákban és galériákban, amik egyébként egyrészt a legpontosabb adathordozói egy-egy kiállításnak vagy egy művész munkásságának, másrészt igenis számot tarthatnak a képzőművészet iránt érdeklődő közönség kíváncsiságára.

Ezek mellett a boltban találhatunk még füzeteket is, de azok sem a tömegtermelés eredményei, sőt: az ISBN-ben fellelhető füzetek, naplók nagyja egyedi vagy kézzel készült darab – és nekem ezzel került fel a hely „Ne menj oda, csak ha sok pénzed van”-listára. És akkor azt még nem is említettem, hogy olyan intenzív és átható papír-, illetve tintaillat van, hogy attól minden bibliofil megszédül egy kicsit, nyilván nem véletlen az a sarokba odakészített, kényelmes kis fotel.

Ám a koncepciónak még van egy fontos része: ez pedig a non-profit kiállítótérként működő galéria. Bea kurátor is, így nem tudta elképzelni azt, hogy olyan helyet nyisson, aminek nincs kiállítótere – a könyvesbolt ötlete pedig tulajdonképpen azért is fogalmazódott meg benne, mert ezt tartotta a legkézenfekvőbb megoldásnak, ami bevételt is hoz egy teljesen non-profit módon működő galéria mellé.

A rendszeres kiállítások a magyar kortárs művészeti életet és szereplőit vonultatják fel, és tulajdonképpen büdzsé nélkül valósulnak meg: mindenki azt teszi bele, amilye van. Bea szerint a galéria egy low-budget játszótér, ahol nem tematikus, hanem generációs a fókusz: a fiatal magyar képzőművészek.

Nagyjából évente 10-12 kiállítás valósul meg, aminek a fele egyéni, a többi csoportos vagy kollaboratív anyag – a helyet tehát örömmel és szívesen használják ki a művészek, elvégre nem csak a független könyvesbolt, hanem a független kiállítótér is igen fontos színtérnek számít ma.

Az ISBN könyv+galéria tehát egy olyan hely, amiről jó és érdemes tudni, és amit jó és érdemes látogatni is, mert közelebb akar és tud is hozni egy olyan világot, ami elsőre ugyan nagyon távolinak tűnik – mégis valahol rólunk és nekünk szól.