Szimpatika – Kutyával szabadon?!

Kislánykoromban a főváros egyik zöldövezetében éltem, egy kis erdőn keresztül közlekedtem nap mint nap, a családommal rengeteget kirándultunk, de a természet igazi közelségét azóta érzem, hogy vidékre költöztünk. A házunktól öt percet sétálva már turistautak indulnak, és sziklákkal körülvett szurdokban vagy forrásból fakadó patak mentén lehet járni az erdőt. Az igazi erdőt, mely ilyenkor ősszel gyönyörű színekben pompázik, amelyben csak a falevelek susogását hallani, ahol az illat összetéveszthetetlen és ahol rengeteg állat él.

Egy rövidebb kutyasétáltatás alkalmával is biztosan találkozunk őzzel, fácánnal vagy nyuszival, és ez az oka, amiért nekem komfortzónán kívül esik az erdei séta Maia kutyával. Valamiért mindig összeszorul a gyomrom és egy kis félelem színezi a hangulatomat, ezért képtelen vagyok átadni magam a természet hangjainak, színeinek és nyugalmának. Minden percben pásztázom az utat és a fákat, alig merem elengedni a kutyámat, nehogy kilométerekre szaladjon egy kisebb vad nyomában, vagy amitől a legjobban tartok, hogy egy vaddisznóval nézünk farkasszemet. A dámszarvas is meglehetősen ijesztő méretű, ha közel kerül az emberhez, de ő legalább elszalad, mert jobban fél, mint én. Azonban hallani néhány helyi történetet sétáló családok és malacait védő anya vaddisznó találkozásáról, amiben találékonyságra és gyorsaságra volt szükség, hogy elkerüljék a balesetet. Én nagyon nem szeretnék út menti fákra mászni a gyerekekkel és végignézni, ahogy a kutyánk elmenekül vagy szembeszáll a vadállattal.

Árnyalja az erdei séták lehetőségét az a tény is, hogy ebben a hónapban vadászidény van a környező erdőkben, és délután három órától reggel kilencig életet és testi épséget veszélyeztető elfoglaltság a kutyasétáltatás vagy a túrázás, de a biciklizés is. Mivel a közös séta munkaidő előtt vagy után lehetséges a hétköznapokban, marad a tópart, a part menti szántóföld és a focipálya mint kutyafuttató, de őszintén nem is bánom, hogy egyenesen tilos az erdő felé indulnom. Gyönyörű csipkebogyóbokrok a parti bicikliút mentén is nőnek, így a séta alkalmával be tudom szerezni az őszi dekorációt, és a nyílt terepen legfeljebb néhány nyulat ugraszt ki Maia a cserjésből, a gyerekek pedig rollerrel és gördeszkával tudnak kísérni minket. Találkozhatunk más járókelőkkel is, és jó esetben nem arról beszélgetünk, hogy kinek a kertjébe mentek be a vaddisznók vagy melyik utcába tévedtek be a szarvasok véletlenül...