Szimpatika – Mit visz a víz?

A folyókon levonuló árhullám nemcsak iszapot és uszadékfát szállít, de rengeteg műanyag szemetet is láthatunk úszni a víz felszínén, melyek időközben összetöredeznek és egyre kisebb szemű mikroműanyaggá forgácsolódnak.

Mikroműanyagnak nevezzük az 5 milliméternél kisebb műanyag részecskéket, melyek legtöbbször az eldobott és a környezetbe kikerülő műanyagok aprózódása révén keletkeznek, és jelenleg már globális problémát okoznak.

Nemzetközi kutatások már bebizonyították, hogy a mikroműanyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen az óceánokban, tengerekben. Egy 2017-ben publikált tanulmány szerint évi négymillió tonna folyami műanyaghulladék kerül az óceánokba, és ezek 95 százaléka tíz folyóból érkezik. Tisztán látszik, hogy műanyagba fullasztjuk a tengereket. A világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a WWF júniusi jelentése egészen elborzasztó adatokat közölt a tenger szennyezéséről. A tengert évi több mint 500 ezer tonna műanyag árasztja el,ami percenként 34 ezer eldobott félliteres PET-palacknak felel meg. A leggyakoribb hulladéknak a műanyag szatyor és a folpack számít.

Minél több a kezeletlen műanyaghulladék a folyók vízgyűjtőterületén, annál valószínűbb, hogy a folyó el fogja hordani azt, és előbb-utóbb az óceánokban landol.  Arról pedig ne legyenek kétségeink, hogy nem csak a műanyag ömlik  a folyókból az óceánokba. Olyan anyagok is, amelyek sokkal károsabbak az élővilágunkra nézve (vegyszerek, nehézfémek), csak éppen nincsenek a szemeink előtt...

Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének kutatói most a Maros folyó üledékeit Lippától Makóig vizsgálták. Kimutatták, hogy egy kilogrammnyi mederből származó üledékmintában esetenként akár 40 ezer darab mikroműanyag szemcse is található. Összehasonlításul: az angliai Manchester melletti vízfolyások üledékeiben kilogrammonként legfeljebb 12-25 ezer darab mikroműanyagot azonosítottak az ottani vizsgálatok során.

A folyókban szállítódó mikroműanyag lerakódhat a mederben és az ártereken is, és jelentős környezeti kockázattal járhat, ugyanis bekerül a talajlakó állatok illetve a folyók fenekén táplálkozó állatok táplálékába, és a tápláléklánc révén az ökoszisztéma egészébe, így akár az emberi szervezetbe is. Ráadásul a felszínükhöz káros anyagok és szennyeződések kötődhetnek, ami tovább fokozza káros hatásukat.

A szegedi kutatók tervezik a Tisza és a Duna, illetve mellékfolyóik mentén is a szennyezés feltérképezését, mivel semmiféle hazai adat nincs a környezetünkben található mikroműanyagok mennyiségéről.