Anyáknapjára gyermekeimnek

2019. 05. 05.
Szerző: Szonda Györgyi
Anya vagyok. Már 21 éve. Szeretem ezt az érzést. Hálás vagyok, hogy erről szól az életem. Nem vagyok szupermami, hibáztam és hibázok egy csomót. Sok könnyet ejtettem, de ebből sokat a boldogság, a büszkeség és az öröm szült. Sokat a fájdalom, a féltés, a tehetetlenség érzése. Keveset aludtam évekig, még kevesebbet kettesben. Szeretem fogni a kezüket vagy ha az ölembe ülnek. Ők már kevésbé. Szerettem kisgyermekes anya lenni. Szeretek nagygyerekes anya lenni. Nem könnyű. Boldoggá tesz.

 

Mese a hercegnőről

Huszonegy évvel ezelőtt született egy gyönyörű kis hercegnő és egy fiatal anya, aki az akkori szokások útvesztőiben, a saját szülei szárnyai alatt egy párkapcsolati szakadékban bolyongva, de a kislányával az ölében egy machetával vágta az utat maga előtt. Kanyargós ösvények és ingoványos mezők, meredek hegycsúcsok és csúszós árkok vezettek végül arra a napfényes tisztásra, ahol elkezdhették építeni az új életüket. Nem voltak többé egyedül, sem az anya, sem a kis hercegnő, mert az élet egyszerre sodort melléjük egy apát két kisherceggel és egy pocakban lapuló kistestvért. Az anya hirtelen egy nagycsaládért felelős kancellárrá lett és terelgette a folyton változó birodalom mindennapjait, ahol hangos és nagy társasági élet folyt, volt, hogy három gyerkőc hajolt a bölcsőben alvó legkisebb fölé, voltak viszont túl csendes napok is, amikor a hercegnő is a szomszédos királyságban tartózkodott, így a pici herceg (és szülei) első évei igen változatosak voltak.

Hercegnőnk eközben megkezdte tanulmányait gondosan kiválasztott iskolájában, zene és táncórákat vett és édesanyja szerint az egész világot beragyogta. Teltek-múltak az évek, elcsitultak a hatalmi harcok a birodalomban, nyugodt, békés, már-már idilli évek következtek, ahova született egy újabb hercegi kisöccs. Sóhajtozott is eleget a hercegnő, hiszen annyira vágyott volna egy fodros ruhás, rózsaszín testvérkére, de be kellett érnie négy, nadrágszaggató, labdakergető, fegyverforgató fiútestvérrel. Anya ekkor már elég jól boldogult, magabiztosan nem hagyta magát sem aktuális gyereknevelési elveknek behódolni, sem jószándékú rokonok javaslatait meghallani. Ölében a legkisebbel vígan rúgta a labdát, sütötte a tortát vagy fűzte a gyöngyöt éppen kinek mire volt szüksége, vagy borogatta a lázast, ült a hideg éjszakában a köhögössel vagy éppen tizedszer kísérte vissza az emeletre az alvajárót.

Hercegnőnk cseperedett, külön lányszobába költözött fivérei mellől, ahol saját kis birodalma lett, tükörrel és csillogó kristálycsillárral. Nagylánysága küszöbén végre teljesült titkos vágya is, édesanyja neki mondta el először, hogy új kis hercegnő érkezik a családba. Együtt választották ki a babakelengyét, minden virágos és csipkés volt, rózsaszín és puha és a nagylány boldogan várta, hogy ezekbe öltöztethesse a kishúgát. A pici hercegnő gyönyörű volt és mindenki imádta, az anyának pedig újra kellett osztania a lapokat, hogy az elsőszülött ne érezze rosszul magát. Őszintén kellett beszélnie arról, hogy a vágyott lánytestvér még sok év különbséggel is vetélytársnak tűnhet, és jogos a féltékenység érzése. Könnyek között mesélt arról a boldogságról, amit akkor érzett, amikor először nézett anyaként egy ragyogó szempárba, az ő fekete szemeibe, az a szeretet táplálja minden testvérét is , ami akkor született.

A hercegnők a következő évek során szoros szövetséget alkottak, hol a hercegekkel karöltve, hol velük szemben. Nyolc éve vannak hatan egymásnak és már egyre ritkábban vannak együtt egy helyen, hiszen a hercegek sorban győzik le az akadályokat, a nagyobbik hercegnő pedig gyönyörű felnőtt hölggyé cseperedett, akiért lovagok epekednek, csendes és zajos csaták zajlottak és zajlanak körülötte. A hercegnő a múlt héten hivatalosan is elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba, batyuval, lóval és öleléssel, és az édesanyja segített cipekedni, rakodni és nem mutatta, de nagyon sírt belül. El kellett engedje a kezét és csak remélni tudta, hogy huszonegy év alatt tudott olyan fegyvert és szívet adni neki ami megvédi, segíti az útján és mindig a szeretet vezérli.

Az elsőszülött különleges. Köszönöm neki, hogy anya lettem. Édesanyám után ő a legnagyobb tanítóm. Távolról szeretni, ez a mai leckém...

 

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!