Szimpatika – Rák gyerekkorban: milyenek az esélyek

Gyermekkorban leggyakoribb daganatok a leukémiák és az agydaganatok, melyek együtt évente kicsit több mint a betegek felét teszik ki.  A maradék előfordulás 40%-át a nyirokmirigy daganatok (Hodgkin és Non-Hodgkin Lymphoma), a vesedaganatok, a csont- és lágyrész-daganatok, a szimpatikus idegrendszer daganatai (neuroblasztóma) teszik ki, míg a maradék alig 10%-on számtalan más daganat (szemdaganatok, májtumorok, csirasejtes tumorok, karcinómák és egyéb ritka daganatfajta) osztozik.

„Bár a daganatok éves előfordulása hullámzásokat mutat, mégis nagyjából hasonló számú betegség jelentkezik évente. A híradások és a közösségi média fokozott érzékenysége miatt, mely ezen betegek és betegségek irányában nyilvánul meg, úgy tűnhet, hogy egyre több ilyen beteg jelentkezik a rendszerben, ennek ellenére a pontos statisztikák csak igen enyhe, egy százalék körüli emelkedést mutatnak évente” – mondja Dr. Benyó Gábor, a Margit Medical Center gyermek onkológus szakorvosa.
 
A gyermekkori daganatok mind szervrendszeri elhelyezkedésükben, mind szövettani jellegzetességeikben sok esetben jelentősen eltérnek a felnőttkori rosszindulatú daganatoktól. A gyermekkori daganatok kialakulásában nem, vagy alig érvényesülnek azok a káros hatások, melyek a felnőttkori daganatos betegségek kialakulásában jellemzőek (dohányzás, alkohol, stressz, környezeti ártalmak, vírusfertőzések), ellenben a magzati életben vagy kora újszülött korban jelentkező sejtosztódási rendellenességek sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak.
 
Összességében elmondható, hogy a gyermekkori daganatok általában gyorsabb kialakulásúak, gyorsabb növekedésűek, mint felnőttkori társaik, de ezáltal a kezelésekre is összességükben jobban reagálnak.
 
A betegek kezelése, bár összességében a felnőttkori beteg kezeléséhez hasonlóan multimodalis (azaz többféle kezelési lehetőséget kombináltan tartalmaz), ám attól mégis összességében nagyon sok mindenben különböző mind szemléletében, mind célkitűzéseiben.
 

A különbözőség több tényezőn alapul:
 
1. A betegek sokkal jobban gyógyulnak, köszönhetően a kezelésekre érzékenyebb daganattípusoknak és a gyermekek szervezetének nagyobb regenerációs képességének.
 
2. A gyermekek esetében nem csak a gyógyulás elősegítése, az élet meghosszabbítása a cél (néhány év egy idősebb ember életében rengeteget jelenthet, egy gyermeknél csak a halál elodázását), hanem a teljes gyógyulás és a teljes gyógyulás után egy minél teljesebb élet elősegítése.
 
3. A kemoterápiákat szigorúan protokollokba szedve, egyénre szabottan javasoljuk. A sugárkezelést minimalizálni igyekszünk (bevonva a kisebb kései mellékhatásokkal bíró sugárfajtákat). A sebészeti kezeléseket minél inkább szervmegtartó műtétekkel, minél kevesebb csonkolást okozva végezzük.
 
4. Sok esetben a kiváló (egyes daganatok esetében 95% feletti) gyógyulási eredmények tükrében a daganatellenes kezelések csökkentése mellett igyekszünk ugyan olyan jó túlélést elérni és megfelelő kezelésekkel ez sikerül is. A gyermekkori rosszindulatú daganatos betegségek gyógyulási aránya az elmúlt évtizedekben jelentősen javult, így összességében elmondható, hogy a betegek mintegy 80%-a tartósan meggyógyul.
 
5. A csökkentett kezelési intenzitás mellett csökkennek a korai illetve kései mellékhatások, javul a betegek hosszú távú túlélése és a túlélt évek minősége.
 
6. Nagyon fontos a kezeléssel környezetükből kiragadott gyermekek és családjaik re-integrálása, újra és mihamarabb iskolába járás vagy munkába visszahelyezkedés.