Szimpatika – Megtalált gyerek

Gyermekeim és drága férjem eme kalandjai közben én éppen 50 km-re tőlük békésen festettem felhőket egy születendő kislány szobájának falára… Aztán telefonált Dávid fiam (először nekem), és némi téves információval ellátva, én adtam neki azt az utólag elég merész tanácsot, hogy szálljon le az első lehetőségnél. Mentségemre szolgál, hogy teljesen máshová képzeltem a buszt akkor még a térképen, eszembe se jutott volna egy teljesen kihalt, téli időszakban elég ritkán használt buszmegállóban leszállítani az én kis-nagyfiamat az alkonyat kezdetekor.

Néhány telefonbeszélgetésből kiderítettem, hogy Bence friss sportsérülése kizárja, hogy bicajjal tekerjen oda az öccséhez, Apa pedig még 30 percre van a Velencei-tó térségétől. Szerencsére 16 éves fiam gyakorlati tanácsa, miszerint: „Anya! Van egy alkalmazás a telefonodon, ahol látod Dávidot!” mondat azonnal visszarántott a 21. századba, és egy kattintással észleltem, hogy teljesen máshol jár a gyermekem, mint azt gondoltam, konkrétan a tó másik oldalán.

Sok vita volt/van akár családon belül is arról, hogy kell-e és mikortól kell mobiltelefon a gyerekeknek. Nos, mi úgy döntöttünk, hogy felső tagozattól kapnak saját telefont, lehetőleg egy használt készüléket először, ami ugyan lehet, hogy régebbi, de legalább nem annyira értékes. Ez az az időszak, amikor elkezdenek egyedül járni különórákra, sokszor egyedül közlekednek tömegközlekedéssel a városban, ill. jelen esetben távolsági busszal a lakóhelyétől 20 km-re, a budapesti munkánktól pedig (számomra ijesztően messze) 60 km-re.

Ezért kerestem olyan alkalmazást, amelyik alkalmas arra, hogy valós időben mutassa, hol van éppen Dávid fiam mobiltelefonja, és mivel általában a táskájában vagy a kabátzsebében tartja, talán azt látom, ahol ő tartózkodik. Erről aztán végképp megoszlanak a vélemények, de vele együtt találtuk ki, az ő engedélyével, sőt kérésével férek hozzá az adatokhoz, amelyekből azt is látom, hogy hány százalékon áll a telefonja töltöttségi szintje. Az ő mobilján ezzel az alkalmazással egy gombbal tudja hívni a beállított számokat, és a telefon elővétele nélkül tud vészhelyzetjelzést küldeni nekem.

Elhihetik, hogy nem nézegetem álló nap, hogy az iskolában, a zenesuliban, útközben, vagy hol van éppen, de volt már olyan, hogy így néztem meg, hogy elérte-e a buszt, mert a hívásomat nem vette fel. Azért az is mutatja, hogy nem használom túl gyakran, hogy most is Bence emlékeztetett a lehetőségre. El nem tudom képzelni, mi lett volna az eset megoldása, ha nincs nála mobiltelefon, hiszen azért mégis csak egy kisgyerek, aki nem túl ismerős a tó túloldalán, nem volt nála pénz sem, és sajnos a rossz tapasztalatai miatt nehezen kér segítséget a sofőrtől. Nyilván vannak segítőkész emberek mindenhol, és valahogy hazajutott volna, de azért erről is beszélnünk kell velük, hogy miként működik a világ mobileszközök és alkalmazások nélkül, hiszen azok lemerülnek, lefagynak, elvesznek, és nem szükségszerű velük elmerülni, megfagyni vagy elveszni…