Szimpatika – Van neked szíved?

Itt a tavasz, ilyenkor lehet jól eladni a használt autót, hogy vehessünk helyette egy másik használtat. Legalább is így elmélkedett Spirike, akinek már hatodik éve van jogosítványa, és ugyanazóta egy kezdetben tizenhárom éves kisautója, amit itt-ott picit tovább horpasztott, de annál jobban imádott, mert szerinte a sebhelyeitől harcos a harcos.

Gyanakodva figyeltük Spirike lelkesedését az autócsere ügyében, mert ez idáig csakis mélyen elérzékenyülve volt képes beszélni Tütüről, a kocsijáról, amit leginkább a lelke szépségéért imádott, mivel az is volt neki. Esténként puszit nyomott a kormánya közepén lévő dudorra, reggelente pedig megpaskolta a fejecskéjét, ami állítása szerint pont a rádióantennánál található a jármű tetején. És most eladja? Csak úgy? Hideg számítással? Nem, bizony. Mert miközben a péntek esti szeánszunk alatt Spirike le se jött a netes használtautó oldalról, percenként felsóhajtott, szipogott, aztán orrot fújt és megint szipogott. és olykor halkan azt suttogta, Tütü.

– De milyen kocsit keresel? – szólalt meg végre Szaki, hogy megtörje Spirike szipogását.

– Hát valami kis helyeset – felelte Spirike, és azonnal a szája elé kapta a kezét, mert rádöbbent, mekkora áruló.

Szaki felmordult, hogy olyan kategória, hogy kis helyes, az autóknál nincs. Van viszont kombi vagy sport, meg városi meg négykerék-meghajtásos. De Spirike ragaszkodott hozzá, hogy az autó sem más, mint egy guruló szoba kényelmes fotelekkel, szép nagy ablakokkal, halk zeneszóval.  Szaki szerint viszont az autó olyan eszköz, aminek lóereje van, és egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi, és fogyasztása is van, és az sem mindegy, hogy mennyi, és tempomat is van benne, és csúszásgátló is van benne, és kipörgésgátló is van benne. Pisti szerint az autó azért autó, hogy elvigyen A-ból B-be, és miközben elvisz, nem árt, ha például szép piros, de semmi esetre sem szürke vagy fehér, mert az hogy néz már ki.  Szaki szerint teljesen mindegy, hogy milyen színű, a lényeg, hogy legyen benne fényre sötétedő visszapillantó tükör, mert ha nincs, éjjel elvakít a mögötted reflektorozó vadállat.

Egyébként szerintem is fontos, hogy legyen benne visszapillantó tükör, de nem kell, hogy sötétedjen, elég, ha könnyen forgatható. Szaki erre epésen odavágta, hogy jól látta, amikor a múltkor a pirosnál elforgattam a visszapillantómat, hogy kirúzsozhassam a számat, és az ilyen sofőröktől ő nemcsak a jogsit venné el, hanem az autót is meg a rúzst is. Spirike csendben pityeregve megjegyezte, hogy Tütüben is van fényre sötétedő és forgatható visszapillantó tükör, és valójában nem is érti, miért akarja lecserélni, sőt, már nem is akarja. Szaki rávágta, hogy hát azért, mert a visszapillantó mellett még kétszázhetvenezer kilométer is van benne, ami elég rémisztő adat egy autónál.

Spirike erre kis híján felzokogott, hogy épp ez az, micsoda hálátlanság lenne a részéről, hogy csak azért válik meg Tütütől, mert sok benne a kilométer, a vén kutyánkat se szoktuk kidobálni, csak mert már nem lohol olyan szélsebesen, és ha megtenné, Tütünek biztosan megszakadna a szíve. Szaki szerint persze Spirike nem normális, mert az autónknak nem szíve van, hanem amortizációja, és igen magas benzinfogyasztása, és ha most eladja, épp annyit kapna érte, hogy befizethetné az első havi részletet erre a szép újra, ami e pillanatban akciós, persze csak hat éves hitelszerződéssel, és rábökött egy kocsira a neten. Márti szerint viszont egyetlen kocsi sem ér meg egy hitelszerződést, főleg nem, ha teljesen új, mert ahogy kigurul a szalon kapuján, máris félmillióval kevesebbet ér. Szaki szerint ebben Mártinak igaza van, és nézzük csak meg, máris talált egy másik gyönyörű autót, ami ötéves, és csak százezer kilométer van benne, és sötétedik a visszapillantója. Milyen színű, kérdeztük egyszerre.

– Szürke.

– Fúúúj – mondtuk szintén egyszerre, Pisti, Márti, Spirike meg én.

Abban viszont egyetértettünk, hogy annak a szürke autónak gyönyörű, türkiz pettyes üléshuzata van, és mire felocsúdtunk az álmélkodásból, Spirike már meg is rendelte négy napos szállítással, utánvéttel. Tütünek.