Újévkor megfogadtam 1-2 dolgot, és büszkén állíthatom, hogy az évek múlásával ezekből a fogadalmakból egyre többet, illetve jóval tovább betartok, mint fiatalabb koromban.

Megfogadtam, hogy februárban elmegyek egészségügyi szűrésekre. Két évvel ezelőtt megállapították, magas a vérnyomásom, azóta a felírt gyógyszereken kívül csupán annyit foglalkoztam az egészségemmel, hogy elkezdtem kerékpározni. Minden héten minimum egyszer megkerülöm a Velencei-tavat, amennyiben nincs mínusz fok és hurrikán.

Megfogadtam, hogy befejezem az otthonunkban elmaradt felújítási munkákat.

Lassan négy éve élünk az új házunkban. A beköltözéskor minden sürgősnek mondható felújítást elvégeztem, de az általam apróbbnak tűnő dolgokat egyszerűbb volt egy kicsit elodázni. Persze ez a szelekció az én szubjektív szűrőm szerint történt. Feleségem pedig az általam apróságnak tűnő (és elhalasztott) feladatokat beépítette a mindennapok beszélgetéseibe.
A diszkrét hitvesi presszió meghozta gyümölcsét, majd a végső elhatározás akkor érett meg bennem, amikor a téli szünetben elhatároztuk: Dávid és Réka szobáját megújítjuk, így lett benne egy kiskamasz fiú bunker és egy szeparált királylánylak.

A sikeren felbuzdulva nem bírtam abbahagyni a munkát, a négy éve hátramaradt dolgokat elkezdtem befejezni, felfúrni, bekötni, felszögelni, lefesteni. Az elején nem engedtem magamnak, hogy megálljak, mert kifogás – akárcsak az elmúlt években – az mindig volt. Most nem hagytam magam, módszeresen mentem végig a helyiségeken.

Megfogadtam, hogy a munkahelyemen bevezetünk havonta egy nyílt napot gimnazisták számára, ahol ki lehet próbálni a zenélést stúdió körülmények között, a mozgóképes tartalomgyártást igazi műsorokba és akár a rádióműsor-készítést is.

Ha a fenti terveimet betartom és folytatom, akkor reményeim szerint a sport és a rendszeres ház körüli munka nem hagy eltunyulni, a fiatalok frissítik és egyfolytában karban tartják a szellemi képességemet, és ha mindezek mellett rendszeresen eljárok szűrésekre is, akkor nem lehet baj...