Szimpatika – Adventi terápia

Legkedvesebb ünnepem a karácsony, és arról is írtam már, hogy az egyik legjobb tulajdonsága az, hogy semmilyen esetben nem lehet lemondani. Munka szempontjából a december pusztán három hétből áll, így a szokásos egy hónapra jutó munkát ez alatt az idő alatt kell elvégezni, és mindezek után az apukáknak és anyukáknak ünneplésre alkalmas állapotban hazatérni. Évközben egy átlagos tíz órás munkanap után sem könnyű „szülőként” belépni otthonunk ajtaján. Nemcsak úgy felületesen hazaérni, hanem valóban örülni, érdeklődni, megérteni és nyitottnak lenni kisgyermekre, kamaszra és felnőttre egyaránt. Akinek ez őszintén sikerül, az előtt megemelem a kalapom, de szerintem sokan járnak velem egy cipőben, csak palástolják ezt a problémát.

Az adventi időszakban a legfőbb vágyam, hogy mire beköszönt a karácsony, addigra csak a családommal tudjak foglalkozni, és az ünnepekhez tartozó összes napot megéljük rendesen. Ezt a problémát évekkel ezelőtt felismertem, felállítottam a diagnózist, és különböző terápiákba kezdtem, hogy áthangoljam magamat karácsonyi hangulatba. Amikor például a nagy gyermekeim iskolások lettek mindegyikük énekelt az iskolai kórusban. Szerencsémre decemberben volt úgy, hogy három egymást követő napon is egy templomban ültem, és hallgattam az akkor éppen alsós, vagy felsős kórus karácsonyi koncertjét.

Persze évek teltek el, mire rájöttem, hogy erre nekem baromi nagy szükségem van ahhoz, hogy az év legszebb időszakára lélekben is otthon legyek. Felemelő érzés volt élvezni – az év legnagyobb részében átok rossz – fiam gitárjátékát, vagy hallgatni a lányunk angyali hangját szólóban, egy irgalmatlan nagynak tűnő szakrális térben.

Az elmúlt években a munkám nem csökkent, sőt az azzal járó felelősség sokkal nagyobb lett. Ezért sokkal tudatosabban veszem rá magam olyan dolgokra, amik előhozzák belőlem a karácsonyt. Az idei ünnep alkalmával például azt találtam ki, hogy felelevenítünk a falunkban néhány hagyományos szokást, így a baráti körünkben és az érdeklődő falubéli lakosoknak megmutatjuk, milyen decemberi szokások voltak régen. Novemberi vasárnapok alkalmával az előbb említett társasággal összegyűltünk a faluházban, megtanultunk egy-két dalt és az ehhez tartozó hagyományos szövegeket. A csapatban egyaránt van helyi vállalkozó, orvos, erdész, mesterember, nyugdíjas, diák, kisgyermek, de a próbák során egytől egyig mindenki bezsongott, mert ezt a műfajt csapatban megélni igazán felemelő érzés. Nagyon jó volt látni csillogó szemekkel, láncosbottal a kezükben regölni, kántálni a környezetemben élő embereket. Az így alakult alkalmi társulatunk elhatározta, hogy az adventi időszakban bejelentkezünk a faluban több házhoz is, és ahol fogadnak bennünket előadjuk ünnepi köszöntőnket.

Be kellett magamnak vallani, hogy nagyon ritkán tudom a házamon kívül hagyni a problémákat, aminek kizárólag a családom issza meg a levét. Az ünneplés joga pedig mindenkinek jár, a gyermekeimnek meg pláne.

Minden kedves olvasónak szívből kívánom, hogy a családi és baráti körében éljék meg hozzám hasonlóan teljes emberként az ünnepeket!

Boldog karácsonyt és békés újesztendőt kívánunk mindenkinek!