A magyarok az elmúlt évtizedben évről-évre egyre több halat esznek, de a növekedés mértéke rohamtempónak semmiképpen sem nevezhető. A KSH adatai szerint elértük a fejenkénti éves 6,18 kilogrammos halfogyasztást, de még ezzel is messze elmaradunk az európai uniós évi fejenkénti 20 kilogrammos átlagtól. A legnagyobb halevők persze a tengerparti országok: Portugália, Spanyolország, Litvánia, de a csehek és az osztrákok is előttünk járnak.
Az egész éves adag majdnem felét karácsonykor fogyasztjuk el. Míg a listavezető Portugáliában mindenki hetente nagyjából egy kilónyi halételt fogyaszt, itthon ugyanez a mennyiség negyedév alatt fogy el.
Pedig rengeteg érv szól a halfogyasztás mellett: kevés benne a koleszterin, viszont remek forrása az omega-3 zsírsavaknak, sok ásványi anyagot (kálium, kalcium, szelén, jód, fluor, foszfor) és vitamint (A-, D-, B2-, B6-, B12- és E-vitamint) tartalmaz. A benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak segítenek megőrizni az érfalak rugalmasságát, ezért fogyasztása csökkenthetné egy vezető hazai halálok, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A magyar lakosság tisztában is van a halfogyasztás pozitívumaival, a halat a legegészségesebb élelmiszerek között tartjuk számon. A hazai édesvízi halakat frissnek, megbízhatóbbnak és olcsóbbnak, viszont pocsolyaízűnek és halszagúnak tartjuk. Akik ritkán fogyasztják, elsősorban a hal ízét, szagát, illetve a szálkákat nem szeretik benne. A tengeri halakról ezzel szemben úgy véljük, hogy kevesebb bennük a szálka, változatosabb az ízük, könnyebb hozzájuk jutni, viszont drágábbak is.
Tudjuk tehát, hogy egészséges lenne, mégsem szeretjük igazán, talán mert nem ismerjük. A kimutatások szerint a vásárlók leginkább a pontyot ismerik, utána viszont rögtön két tengeri halféle, a hekk és a tonhal következik. A hekk valóban a legelterjedtebb és legnépszerűbb étel a tóparti büfék kínálatában, gyakran látjuk – fej nélkül, panírozva. De hogy valóban ismernénk, az erősen kétséges: legtöbbünknek fogalma sincs róla, honnan és milyen állapotban kerül Magyarországra. A tonhalat gyakorlatilag kizárólag pépesített konzerv formájában látjuk, és aligha olvasgatjuk a konzervdoboz oldalán szereplő információkat.
Hazánkban a legtöbb halgazdaságban ponttyal foglalkoznak, amely viszonylag igénytelen és gyors növekedésű hal. A "vadon fogott" ponty húsának magasabb a többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, a tógazdasági pontyok viszont kiegészítő takarmányt is kapnak, így több a húsukban az egyszeresen telítetlen zsírsav, és két-háromszor zsírosabbak is, de zsírjuk fogyasztásával nem teszünk kárt az egészségünkben.
A hekk a hazai piacra elsősorban Argentínából, előkészítve (lefejezve, kibelezve) jut el. Szeretjük, mert nincs halszaga, nem szálkás, evéskor könnyű kivenni a gerincét. Azonban fontos tudni, hogy mivel a tengeri halállományoknak ma már szinte nyoma sincs, manapság a hekket ketrecekben, tengeri halfarmokon tenyésztik, ahol hormonokkal és a túlzsúfoltság miatt antibiotikumokkal kezelik őket.
A hekkéhez hasonló a helyzet a tonhallal, amelynek egyes fajai a túlhalászás miatt kipusztulóban vannak. A tonhalat itthon konzervként ismerjük, és jó, ha tudjuk, hogy a konzerválással vitamintartalma ugyan megmarad, de az oly értékes omega-3 zsírsavak nagy része elvész belőle.
A tengeri halak szervezetében ráadásul mindaz a szennyeződés felgyülemlik, ami globálisan mérgezi a tengerek, óceánok élővilágát. A fagyasztott tengeri halak tartalmazhatnak nehézfémeket, például higanyt, különösen a nagyobb testű ragadozó halak. Ezért előnyösebb, ha a kisebb, növényevő halakat fogyasztjuk.
Sokan a folyókból, patakokból kifogott halat vélik a legjobb minőségűnek, legbiztonságosabbnak pedig a tanúsított bio-haltermelői halat tartják. A legtöbb hazai halat halastavakban termelik, de jelentős mennyiséget fognak ki a természetes vizekből, és több tonnát intenzív üzemekben (mesterséges környezetben, teljes gépesítés mellett) nevelnek. Az élelmiszerbiztonság és minőség tekintetében nincs különbség a tógazdasági és az intenzíven termelt halak, illetve az egyes halfajok között, viszont vannak egyedi tulajdonságaik. Például a hazai halfajaink közül az amurnak és a busának a legmagasabb az omega-3 zsírsav tartalma, amely rendkívül kedvező élettani hatásokkal bír.
Erre érdemes figyelni halvásárláskor:
• Lehetőleg hazai, bio-minősítésű halat vegyen!
• A hazi halakból a busa, amur, kecsege húsának a legmagasabb az egészségre jótékony, többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma.
• Tengeri halból lehetőleg olyat vásároljon, ami viszonylag közelről érkezik!
• Tengeri halból válassza a kisebb fajokat, pl. a szardíniát, a heringet és a szardellát!
• Ezeket kerülje a higanyszennyezettség miatt: cápa, kardhal, tonhal, királymakréla, cserepeshal!
• Keresse a fenntartható tengeri halászatot (MSC), és a fenntartható akvakultúrás halászatot (ASC) jelző címkéket!
Forrás: Tudatos Vásárlók Egyesülete