Példaképek lehetnek a diabéteszes gyerekek

Miért van értelme külön beszélni a gyermekkori diabéteszről?

A cukorbetegségnek két nagy csoportja van, amelyek tünetei azonosak, de az eredetük más. A gyermekkorban kezdődő cukorbetegség autoimmun folyamat: a szervezet immunrendszere idegennek véli a saját inzulintermelő sejtjeit, és ezért kialakít egy védekező mechanizmust, amelynek ezek elpusztítása a célja. Ezután nem termelődik elegendő inzulin, amely a vércukorszint szabályozásáért felelős, így kialakul az egyes típusú, úgynevezett inzulinhiányos cukorbetegség. Ezt el kell határolni a kettes típusú változattól, amely jellemzően később, huszon- és harmincéves, tehát felnőttkorban szokott jelentkezni, elsősorban túlsúlyos, mozgásszegény életmódot élő embereknél. Ezekben az esetekben az inzulinérzékenység csökken a saját inzulin iránt: vagyis van inzulintermelés, de nem kellően hatékony. Tehát a két betegség közötti különbség óriási. A gyermekkori diabétesz kizárólag külső inzulinadagolással segíthető, a kettesben pedig eleinte inzulintermelést, illetve az inzulinérzékenységet fokozó tablettákat szoktak felírni.

Vagyis a kettes típusú diabétesz gyerekeknél egyáltalán nem is létezik?

18 éves kor alatt 99 százalékban az inzulinhiányos változatról beszélünk. Éppen ezért teljesen téves az a megközelítés, amikor laikusok valamilyen felnőtt ismerősük példája alapján próbálják rábeszélni a drámai helyzetben lévő szülőket a tablettás kezelésre. A gyermekkori diabéteszben kívülről kell biztosítani az inzulint, jellemzően injekcióval, legkorszerűbb formában inzulinpumpa segítségével.

És ez egy élethosszig tartó állapot, ha jól értelmezem.

Így van.

Melyek a legtipikusabb tünetek, amelyek a betegség megjelenésére utalnak a gyerekeknél?

Amikor megemelkedik a vércukorszint, az besűríti a vért, a szervezet pedig hígítani akar. Emiatt a gyerek folyamatosan szomjas: még éjszaka is inni szeretne, és sokat is pisil, akár újra jelentkezhet az éjszakai bevizelés. Vagyis felgyorsul a folyadékforgalom, de eközben folyamatosan éhes is, hiszen a sejtjei nem jutnak cukorhoz. Viszont a szervezet nem képes hasznosítani a bevitt táplálékot, ezért a szervezet elkezdi égetni a zsírt, a gyermek tehát fogyni kezd.

Tehát a fő tünetek: sok ivás, sok vizelet, sok evés, fogyás. Ezek a tünetek a felnőttkori diabéteszben is megjelenhetnek, csak lassabban, nem annyira látványosan. Általában minél kisebb egy gyerek, annál erősebbek a tünetek. A 14-15 éveseknél hetek is eltelhetnek, mire észrevesszük, hogy valami nincs rendben, a kicsiknél azonban akár már néhány nap alatt nagyon súlyos anyagcsere-kisiklás, és közel életveszélyes állapot alakulhat ki.

Az inzulinbevitel mellett milyen diétára van szükség?

A diétával azt a kalóriamennyiséget kell megállapítani, amely biztosítja a napi energiaigényt, és a növekedéshez, fejlődéshez szükséges energiát. Vagyis meg kell állapítani a bevinni szükséges szénhidrát, fehérje és zsír arányát, és életkor szerint el kell osztani négy-öt-hat étkezésre. Így megkapunk egy elméleti vércukor-emelkedést, amihez aztán hozzá kell passzintani a különböző hatásgörbéjű inzulinokkal a kezelést. Ez azonban még mindig nem elég, hiszen mindezt befolyásolja az életmód is: a cukorégetés sebességét a mozgás, a sport is módosítja. Vagyis e három komponens optimális együttállása esetén lesz ideális a vércukorszint.

Vagyis ez a betegség nagyon tudatos és fegyelmezett életvezetést kíván meg a beteg részéről.

Igen, és ezek a gyerekek tudják is ezt, éppen ezért példaképek lehetnek az egészséges kortársaik számára. Példájukból jól látható: ezzel az állapottal jól lehet együtt élni, csupán néhány megkötés van, hiszen inzulint kell beadni, illetve az ujjbegyszúrásos vércukor-kontrollra is szükség van.

Miként változnak az előírások serdülőkorban?

A serdülőkor viharos periódus, és többek között a testméretek is rendkívül gyorsan változnak: évente akár 8 kilóval, 8-12 centiméterrel is gyarapodhat egy gyermek, ami a kalóriaigényt is változtatja, ezzel párhuzamosan pedig az inzulinigény is változik. Sőt, még látványosabban nő, ugyanis a fokozott hormontermelés módosítja az inzulinhatást, vagyis a normál vércukorszint eléréséhez is több inzulinra lesz szükség, mint előtte. Emellett a lelki-szellemi változások és az ezzel járó felismerések is a legkülönbözőbb, nemkívánatos eseményekhez vezethetnek. A beteg rájön, hogy egy életen át inzulint kell kapnia, vércukrot kell mérnie, és ezzel ebben az életszakaszban nem egyszerű szembesülni: sokan inkább hárítanak, míg le nem ülepszik a megmásíthatatlan tény. 18-20 éves korra persze a többségnél megtörténik ez, de előtte akár viharos ellenreakciók is jelentkezhetnek.

Milyen életkilátásokkal rendelkeznek egyébként a betegek?

Bizonyos szemészeti, idegrendszeri, veseműködési zavarok a normál öregedés részei. Amennyiben a diabéteszes beteg tartósan, éveken át rossz anyagcserével él, ez a folyamat évekkel előbb kezdődhet meg. Ugyanakkor a mai kezelés már olyan korszerű, hogy hisszük: amennyiben a beteg évtizedeken keresztül közel normál vércukorszinttel él, ezek a késői szövődmények nem jelentkeznek, és a kortársakkal azonos életlehetőségek állnak előtte. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy a társadalom hozzáállása ezzel együtt sem megfelelő a diabéteszes gyerekekhez.

Mindenki higgye el: ezek a gyerekek tisztában vannak a helyzetükkel, az évek során megtanulják kezelni a helyzetüket, és a társadalom nagyon hasznos tagjaivá válnak.