Miről álmodik a lány?

2018. 09. 21.
Szerző: Vág Bernadett

Szaki azzal állított be, hogy született egy tízéves fia. És ez milyen jó, mert a nagy, mióta megnősült, alig tolja haza a képét. Néztünk rá, és megértően bólogattunk. Kicsit hullámzó volt a kép, a Szaki feje is mintha néha eltorzult volna, széltében, hosszában megnyúlt, olykor ködös homály fedte. Motyogott még valamit a Matyijáról is igen nagy elismeréssel, de olyan édesen lebegős volt köröttünk a világ, hogy ez egyáltalán nem érdekelt senkit.

Ekkor a Pisti, aki eddig széles mosollyal és lehunyt szemmel ejtőzött a füles fotelban, felpattant, és kígyózó mozdulatokkal táncolni kezdett. A csípője széles karikákat írt a levegőbe, karjai a feje fölött kalimpáltak, és dúdolt is valamit, valami keleti dallamot, amitől még jobban elandalodtunk. – Az új férfi-Pisti szereti a keleti táncot – búgta sejtelmesen – a régi Pisti csak röhögött rajta. Ez volt a baj, hogy mindenen csúfolódott, a rúzsomon, a tűsarkúmon, a kék harisnyámon, a vérvörösen csillámló és himbálózó fülbevalómon, hát hogy lehettem volna így igazi nő mellette – zokogott fel továbbra is kalimpálva – elvesztettem a lényegem, az identitásom, férfipólókban és kertészgatyákban jártam, és már azt se tudtam, ki vagyok.

Mindezt a vallomást a keleti dallamra énekelte el szívbemarkolón sírdogálva.

– Pisti! Te elhagytad a Pistit egy másik Pistiért? – kérdeztem, de csak suttogni mertem, mert már a feltevés is maga volt a tragédia, nemhogy a választ hallani akartam volna, de ő tekergett tovább sírva-dudorászva, és azt hajtogatta, hogy ez az új férfi-Pisti újraélesztette benne a nőt, felizzította a szenvedélyt, csak hát néha még azért összeszorul neki a belseje, ha a régi Pisti eszébe jut.

Spirike meg csak ingatta a fejét rosszallóan, miközben a hetedik grillezett csirkeszárnyat tolta a szájába, néztem is, megőrült ez, hát megrögzött vegetáriánus, elfelejtette? Már nyúltam volna felé, hogy elmarjam a kezéből a húst, de akkor jobban megnéztem, és rá se ismertem hirtelen, ki ez a kikerekedett asszonyság, mi ez a lángvörös haj, lángvörös rúzs, mi lett a mi régi Spirinkkel, hova lett? Próbáltam felkelni, hogy közelebb lépjek hozzá, de mozdulni se tudtam a sok laptoptól meg tablettól, amik köröttem, rajtam, mellettem hevertek.

Erre, mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, rám emelte a tekintetét, zöld (régen kék) szeméből lángcsóva lövellt ki, és szintén csak telepatikusan azt sziszegte felém, hogy el a kezekkel a kajámtól, mert mindjárt békává változtatlak! Ekkor előre hajolt, matatni kezdett koromfekete selyemszütyőjében, kidobált belőle ezt-azt, nyúllábat, macskát, döglött tyúkot, aztán elővett egy pakli kártyát, füstölt az egész meg szikrázott, ördögi mozdulatokkal keverni kezdte, míg ki nem ugrott belőle egyetlen lap, felrepült a levegőbe, hármat pördült, majd élével az asztalra esett. Spiri ráfújt, a lap kiterült. A Holdat ábrázolta, az örök változót, a sejtelmest, a vészjóslót. Spirike sátáni hangon felkacagott, betolt még egy csirkeszárnyat, majd sietve távozott azzal, hogy várják otthon a törpebárányai, valamint négy varangy meg egy született médium.

Márti engedte ki az ajtón sűrűn köhécselve, mert Spirike kártyája még mindig füstölt, majd visszajött, és elfeküdt keresztben a szoba légterében egy méterrel az asztal felett.

– Ülj csak ide mellém – mondtam neki, és próbáltam lepakolni néhány laptopot a kanapéról, de olyan nehezek voltak, hogy megmozdítani se tudtam. Ám ő nem akart ülni, mert minek üljön, aki fekhet, és még jobban befészkelte magát a semmibe. Ezután fennhangon szónokolni kezdett, hogy most már elég, mindenki kapjon a fejéhez, a Szaki például szedje össze az arcát, mert még mindig imbolyog a feje, a Pistike felejtse el az új férfi-Pistit, mert úgyis örökké csak a régit szereti, a Spiri meg most azonnal száguldjon vissza a seprűjén, és mosogassa el a sok zsíros csirkeszárnyas lábost maga után!

Az ajtó kivágódott, Spiri visszarontott, megint a szőkés, kék szemű, cingár csaj volt, szorgosan mosogatni kezdett, én már nem is csodálkoztam semmin, ekkor Márti megfordult a levegőben, fejjel lefele lógott, egyenesen a szemembe bámult, amilyen keményen csak ő tud, és olyan éles hangon, hogy a kerület is belerázkódott, azt mondta. – Te meg ébredj már fel, mert itt fetrengsz a laptopodon este tíz óta, és már negyed három van. Menjél befele az ágyadba aludni, hogy reggelre friss legyél, mert lapzárta van!

Na, erre felébredtem. És pár pillanat múlva egészen is magamhoz tértem, és olyan jó volt tudni, hogy este jönnek a csajok igazán, ki-ki a saját kis jól bevált önmaga, és mennyit fogunk nevetni, ha elmesélem az álmom, hogy milyenek is leszünk tíz év múlva.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!