Minden egér szereti a sajtot (állítólag)

Reményeim szerint mire a kedves olvasók e sorokat olvassák, már bevégeztetett az egerünk sorsa, de az az igazság, hogy ebben a pillanatban, mikor a billentyűket nyomkodom, folyamatosan fülelek, honnan jön halk kaparászás, motoszkálás vagy legrosszabb esetben rágcsálás hangja. Drága férjem azt az apró tényt elfejtette megosztani, hogyan is került az egér a lakásba... csupa jószándékból ugyan, de behozott a kerti pincéből egy festéshez használatos vödröt, benne ecsetek, hengerek és ezek szerint egerek. Egy cuki kis cincogót láttak Dávid fiammal kiszaladni az előszobában, próbálták is azonnal befogni, persze sikertelenül...

Szomszédasszonyomnak panaszkodva viszont megismerkedhettünk az egérfogás egyik nem túl humánus módszerével, az egérragasztóval. Mivel hétvége volt, és több napra szándékoztuk elhagyni otthonunkat, azonnal lecsaptam a felajánlott segítségre, és kihelyeztem a csapdát egy szalonna darabkával a közepén. Másnap Dávidkám ujjongva adta hírül, hogy sikeres volt a vadászat, az egérke a ragacs közepén ücsörgött, így ezen a ponton átadtuk Apának a nem túl kellemes feladatot, hogy likvidálja szegényt, és lehetőleg ne is említse, hogyan csinálja...

Egy hét múlva ébredt bennem a gyanú, hogy nem volt egyedül a kis betolakodó, amikor gyanús nyomokat találtam a konyhaszekrényben, szétrágott bevásárlótáskák és megcsócsált vaníliás cukor, porélesztő fogadott a kihúzott fiókokban. Apa állította, hogy ezt még a kilakoltatott egér csinálta abban az egy napban, amíg nálunk lakott, de engem nem győzött meg túlzottan, ezért nem is ért váratlanul Bori telefonhívása egyik este, miszerint egy egér futkos a konyhában és próbál felugrani(!) a lakás többi részét elválasztó lépcsőre.

Másnap drága férjem rágcsálóirtó szakboltban járt, ahonnan többféle csapdával érkezett haza, amiket el is helyeztünk a szakember tanácsai szerint, de jelentem, teljesen hatástalan, akár szalonna, akár sajt, akár füstöltkolbász van a csapdában, az egér a közelébe se megy. Két nap múlva azzal bíztattak családom férfi tagjai, hogy biztos kiszaladt a kertbe, hiszen ott sokkal jobb neki, mikor is gyanús hangokat hallottam a saját gardróbom mélyéről, ahol a táskáim sorakoznak.

Na ekkor betelt a pohár, és Borit őrségbe állítottam, amíg elszaladtam a már egyszer jól bevált ragasztóért, és körbeterítettem az egész szekrényt. Ha akkor lát valaki, biztos fényképezett volna, ahogy anya egy hokedlin állva bottal a kezében próbálja kikergetni a szekrényből az egeret, miközben Bori az ágyunkon ülve szurkol és dől a röhögéstől... Jelentem ez az egér repülni is tud, ugyanis kijutott a három oldalról zárt szekrényből, és sehol egy rés vagy lyuk, csak a csapdákon át vezetett az út.

Abba mondjuk bele se merek gondolni, hogy Jerry már esetleg anya lett, és nem is egy ellenséggel kell megküzdenünk, úgyhogy egyre szimpatikusabb a kölcsönmacska gondolata, és ugyan szigorúan fix időre kötném meg a szerződést, de látom magam előtt drága főszerkesztőnk egykori írását, miszerint Maia kutya mellé záros határidőn belül cica is érkezik majd, ezzel is illusztrálva az anyai „megtörhetetlen” ellenállást háziállatok tekintetében...

Reményeim szerint mire a kedves olvasók e sorokat olvassák, már bevégeztetett az egerünk sorsa, de az az igazság, hogy ebben a pillanatban, mikor a billentyűket nyomkodom, folyamatosan fülelek, honnan jön halk kaparászás, motoszkálás vagy legrosszabb esetben rágcsálás hangja. Kalandok a vidéki házban – anyaszemmel.