Szimpatika – Iskolakezdés - szorongó gyerekek

Szerencsés helyzetben vannak azok a nebulók, akik az első osztály megkezdése előtt már találkoztak a pedagógusokkal, jártak az iskolában, ismerik az őket befogadó környezetet. Ugyancsak sokat számít, ha a szülők nem riogatják gyermeküket a tanévkezdéssel, hanem beszélgetéssel, szép élmények felelevenítésével, a tanszerek közös kiválasztásával, előkészítésével várják a becsengetés pillanatát.

Hogyan látja a szakember?

Dr. Kovács Boglárka klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Az általános iskolások körében névtelenül végzett felmérésből kiderül, hogy közel minden negyedik gyermek valamilyen pszichés szorongással küzd, amiről nem is minden esetben tud a szülő, vagy az is előfordul, hogy titkolja. Már az iskolakezdés ténye – az óvodából iskolába menetel – is frusztrációt válthat ki a 6,5-7 éves csemetében. Rosszabb a helyzet, ha az egykori ovi a közelben van, ahová vágyakozva tekintget vissza a kisdiák, miközben rendre és fegyelemre, a szabályok betartására késztetik máris az első napon az iskolában. Némiképpen enyhít a feszültségen, ha korábbi óvodástársakat is felfedez a becsengetés első napján az ismeretlen arcok, társak között.

Nem szereti senki bevallani, de az iskolakezdés, a teljesítmény centrikusság, a társaknak, a pedagógusoknak, a szülőknek való komoly megfelelés is hozzájárul a lelki bajok előtérbe kerüléséhez. Ez persze nem csupán alkalmazkodási nehézséget jelent, hanem felfedezhető a depresszió, a szorongás, a deviáns viselkedés, a testi tünetekről nem is beszélve. Megmagyarázhatatlan has- és fejfájás, hányinger, étvágytalanság, bevizelés. 

Ezzel magyarázható, ha a kisiskolás kiegyensúlyozott fejlődésében visszaesés tapasztalható?

Erről is szó lehet. A krízishelyzeteket nem minden gyermek éli meg egyformán, sokuk visszalép egy korábbi fejlődési szakaszba. Ha tartóssá válik a megváltozott viselkedés, érdemes szakemberhez fordulni.

Minek a függvénye a krízishelyzetek megélése, megfelelő feldolgozása?
A teljesítménycentrikusság és az ebből adódó szorongás csökkenthető, ha mind a szülők, mind pedig a pedagógusok türelmesek a gyermekkel, és táplálják a természetes tudásvágyát. Azt kellene megérteniük a felnőtteknek, hogy a gyermek nem egy fából faragott báb, akit kedvük, hangulatuk szerint mozgathatnak. Muszáj a kisiskolások – és ez persze a nagyobb gyermekekre is érvényes – természetes tudásvágyát a saját tempójukban táplálni, és nem az égbeszökő teljesítményekkel terhelni, sikertelenség esetén büntetni vagy megszégyeníteni. A belső ösztönző erőt nem vehetjük el tőlük, és nem feledkezhetünk meg a jutalmazásról, az elismerésről, a megerősítésről, ha ügyesek voltak. Tudjuk, hogy vannak szabályok, házirendek, viselkedési formák, tantervi elvárások, de sokat segít, ha nem büntetik meg például azért, mert karácsonyra nem olvas folyékonyan, vagy nem ír még gyöngybetűkkel. Minden gyermek másként halad, s más képességekben jó a társaihoz képest.

A gyerekek jelentős része már a reggel hétórás ügyeletben arra vár, hogy fél nyolckor felmehessen társaival, tanáraival a tanterembe. Ez pedig azt jelenti, hogy sokan hat órakor ébrednek, fáradtak, álmosak, fáj a fejük, és nem is tudnak rendesen koncentrálni ilyen állapotban délután négy óráig.  A legideálisabb az lenne, ha az iskolások legalább fél kilenckor kezdhetnék a tanulást, eleget lennének napközben friss levegőn, és este kellemes fáradtsággal, időben ágyba kerülnének. Ez életkoronként változik, de egy kisiskolásnak legalább kilenc óra pihentető alvásra van szüksége. Kutatások igazolják, hogy hétköznapokon a szülők épp akkor, abban a mélyalvási fázisban ébresztik fel gyermeküket, amelyre a növekedéshez és a memória stabilizálásához szükségük lenne.

Gyermekkorban több kapcsolat van az agy idegsejtjei között, mint a felnőtteknél. Éppen ezért több, és mélyebb alvást igényelnek, hogy befogadóak legyenek az új ismeretek iránt napközben. Számos kutatás igazolja, hogy a gyermekek sokkal jobban teljesítenek, ha tovább alhatnak reggel. Fontos az is, hogy az esti rituálé után a kisiskolás ne maradjon rögtön egyedül a sötét szobában, esetleg a feldolgozatlan iskolai élményeivel, gondjaival. A beszélgetés, a szülői figyelem aranyat ér! (Dr. Bódis Róbert, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet)

Ma Magyarországon az a gyermek mehet az általános iskola első osztályába, aki az adott év augusztus 31-ig betöltötte a hatodik életévét. Szerencsére a szülők többsége, akik nem rivalizálnak szülőtársaikkal, mégis úgy döntenek, hogy várnak még egy évet. Ezzel esélyt adnak a további iskolaérettség eléréséhez, vagy éppen a boldog, és gondtalan gyermekévek meghosszabbításának. A magyar nebulók így 7-8 éves koruk között kezdik az elemit. Ez azért is fontos, mert a gyerekek 6-7 éves korukban lépnek új fejlődési fázisba. Látványosan átalakul a testalkatuk, a fej, a törzs hossza közelít a felnőttekéhez. Hatodik év végére pedig kialakul az idegrendszer „szigetelése”, az idegrostokat burkoló myelinhüvely, és jelentősen javul, fejlettebb lesz az érzékelő- és mozgató idegpályák közötti kapcsolat – tudtuk meg dr. Kovács Boglárka klinikai szakpszichológustól.

Forrás : Webbeteg