Szimpatika – Fénysorompó segítené a dunavirág nevű kérészfajt

A hírekben gyakran kiemelik a hidak vagy folyópartok világító fényforrásaihoz vonzódó és azok körül órákig rajzó dunavirág egyedek különleges “táncát”. 2018-ban ez a rajzás meglehetősen korán, már július végén, augusztus elején megindult, és több helyszínről jelentettek látványos kérészrajzást a Dunán (pl. Göd, Szentendre, Tahitótfalu, Budapest – Rákóczi-híd, Szabadság-híd), illetve az Ipolyon (pl. Letkés).

A dunavirág egy védett kérészfaj, mely az 1960-as évek után évtizedekre eltűnt a Dunából a víz szennyezettsége miatt. 2010 utáni visszatérése a vízminőség egyértelmű javulására utal, ám azzal egy eddig nem vizsgált összetett ökológiai csapdára is fény derült.

A kérész nőstények a párosodás után úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek, melynek során a folyó középvonala felett a folyásiránnyal szemben repülnek néhány km-t, mielőtt lerakják petéiket. Repülésüket a vízről visszavert vízszintesen poláros fény vezérli. Ha útjukat egy híd keresztezi, annak tükörképe eltünteti e folytonos poláros jelet, miáltal a kérészek megszakítják kompenzációs repülésüket. Mivel a dunavirág rajzása sötétedés után történik, a hidak és a part közúti lámpái magukhoz vonzzák az erős fototaxissal rendelkező kérészeket, ahol azok kifáradva a lámpák alatti aszfalt útra szállnak le. Ezt tévesen víznek érzékelik a róla visszavert erősen és vízszintesen poláros fény miatt, és petéiket emiatt nem a vízbe rakják, hanem az aszfalt útra, ahol azok kiszáradva elpusztulnak. Mivel rajzáskor egy adott helyszínen sokmillió egyed lehet érintett, így a természetvédelmi kár hatalmas. Az elpusztult és eltaposott kérészek tetemei gyakran egybefüggő síkos réteget alkotnak, ami közlekedésbiztonsági szempontból igen balesetveszélyes.

A probléma megoldására a legkézenfekvőbb megoldás a közvilágítás lekapcsolása lenne a rajzás időszakára, ez azonban forgalmas útszakaszokon újabb közlekedésbiztonsági kockázatot okozna. Habár már indultak lépések a hidakat érintő világítási szabályzat minisztériumi módosítására, a folyamat hosszadalmas, és kétséges kimenetelű. Alternatív megoldásként az ELTE TTK Biológiai és Fizikai Intézetének, valamint az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének munkatársai – Kriska György biológus, Egri Ádám biofizikus, Száz Dénes biofizikus, Horváth Gábor biofizikus, és Farkas Alexandra környezetkutató – egy olyan fénysorompó kialakításán dolgoznak, mely a kérészeket a víz felszíne fölött tartva megakadályozza, hogy a kérésztömeg a folyót elhagyva a part menti vagy a hídon lévő közlekedési lámpákhoz repüljön. A fénysorompó számos prototípusának tesztelése azt mutatja, hogy kisebb hidaknál eredményesen működik az elképzelés.

Az első éles fénysorompórendszer kiépítése Tahitótfalunál várható 2019-ben.

Forrás : ELTE