Szimpatika – Megmacskásodás

Hajnali 5. Egy macska órák óta nyávog a teraszon. Nem tudom, honnan került elő, de jól tarthatják valahol a szomszédban, mert olyan kövér, hogy ha az úton látod, inkább elütöd, mint megkerülöd a mai benzinárak mellett. A lányom szerint engedjük be, mert cuki. Szerintem rohadtul dagadt, ne engedjük be. A lányom szerint én is dagadt vagyok, mégis beengednek.

Eltelt egy hét. Minden reggel és este ott nyávog a teraszajtó előtt. A szomszédok nem köszönnek. Esténként viszek ki neki kajamaradékot, hogy legyen egy kis csönd. Megvetően néz. Asszem venni kell majd lazacos macskaeledelt, hogy ne lássam azt a lesajnáló tekintetét.

Újabb hét telt el. Már a gyerekeim sem köszönnek. Gondoltam, hogy választás elé állítom őket: vagy én, vagy a macska. Aztán letettem róla, mert kár lenne albérletbe költözni, és onnan fizetni a ház hitelét.

Eljött a nagy nap. Beengedtem a dögöt. Megvetően elsétált mellettem, majd egyenként odadörgölőzött a család többi tagjához. Tüsszögök az allergiától, de majd megszokom – fő a békesség.

Pár szabályt meg kell hozni. A macskának tilos az asztalra másznia, és ember-macska nem alszik egy ágyban. A szabályok még nem működnek tökéletesen. Zárt dobozokból eszünk, hogy ne zabáljon bele, és a kanapéra költöztem.

A gyerekek elnevezték Milédinek. Azután az állatorvosnál kiderült, hogy kandúr. De a név most már marad. Nem gondoltam volna, hogy ennyibe kerül egy ilyen kis állatnak az összes oltás és kezelés. Pedig már majdnem összespóroltam magamnak a szemműtét árát, hogy eldobhassam a szemüveget. Mindegy, majd jövőre. Végtére is, meg kell szabni a családban a fontossági sorrendet.

Fő a higiénia, ezért úgy döntöttünk, megfürdetjük Milédit. Egy óra múlva az ügyeleten ellátták a sebeimet, és tetanuszt is kaptam. Az orvos együttérzően megpaskolta a vállam, és nyugtatgatott, hogy majd nyalogatja magát, és tiszta lesz a jószág. Nem tűnt őszintének az együttérzése, mert folyton röhögött, behívta a kollégáit, és többször is szelfizett velem.

Újabb héten vagyunk túl. Képes vagyok órákig mozdulatlanul feküdni, ha elalszik a mellkasomon. A lányom rám szólt, hogy kisebb levegőket vegyek, mert nem tesz jót Milédinek, ha fel-le hintázik rajtam álmában.

Kibírhatatlan a bűz. Az új macskaalom nem jött be. Átkutattuk az egész lakást, hogy hova pottyantott. Elhúztuk a szekrényeket, a hűtőt és a páncéltőkés zongorát, de semmi. Egész nap nyitva vannak az ablakok, pedig esténként nagy a hideg. Három nap után találtuk meg Milédi szeretetcsomagját a radiátor mögött. Rejtély, hogy akkora testtel hogy fért be oda.

Megint túl vagyunk egy mozgalmas héten. Vettünk kaparófát, hogy ne a fotelen élesítse a körmét. Jó ötlet volt, bár egyszer sem használta, de legalább odaállíthatjuk a fotel elé, hogy eltakarjuk vele a hasadékokat a bőrön.

A gyerekek unszolására eladtam a motoromat, és az árából vettünk új almos tepsit, almot, hordozó kosarat, műegeret, játékokat, kaparó- és mászófa-installációt, tápot, szőrkefét, és szőrt eltávolító mágikus hengert. Mire mindent behordtunk a lakásba, csengetett egy dühös hölgy, aki három házzal arrébb lakik, és hónapok óta keresi, hogy melyik szemét lopta el a macskáját. Megfenyegetett, hogy feljelent állatlopásért, majd felnyalábolta Milédit, és kiabálva távozott. A gyerekeim nem beszélnek velem. Szereznem kell valahonnan egy ugyanilyen dögöt.